új életet kezdjek?
szeretnèk vèlemènyeket kèrni, mert már teljesen össze vagyok zavarodva.
a törtènetem a következő:
èdesanyám egyedül nevelt 9-10 èves koromtól mert elváltak apámmal, vele nem is tartom a kapcsolatot.van egy testvèrem aki anyám első házasságából való.gyerekkorom óta azt sujkolták a fejembe , hogy a tesóm apja volt a mintafèrfi, a mintaapa, ő volt a tökèly....de az èn apám elvette anyám eszèt ès azèrt hagyta ott az első fèrjèt ...ès ezt nem kellett volna mert egy link, tróger alak az apám.azèrt mert hasonlítok rá külsőle mindíg azonosítottak vele, állandóan felruháztak olyan negatív tulajdonságokkal amik neki voltak.pl.: ha elmaradt egy órám a suliba ès hazamentem azt hittèk lógok, mire èn mondtam , hogy elmaradt az óra...erre ők: biztos olyan hazug vagy mint az apád, a vèredben van, nem tudod letagadni stb.
Rengetegszer megkaptam ezt ès sokszor láttam anyám szemèbe az undort ahogy rám nèzett mert apámat látta bennem külsőleg. anyámnak apám után rengeteg futó kapcsolata volt, jöttek mentek nálunk a tinèdzser èveim során az alkoholista undorító palik, előttem smároltak meg fèlmeztelenül rohangáltak a lakásba, direkt úgy szexelt anyám hogy haljam milyen jó neki , hogy ő milyen boldog( onnan tudom hogy direkt mert szinte ordibált....világgá akarta kürtölni hogy van aki megb....a).ha èn tudom hogy a másik szobában alszik a tizenèves lányom akkor nem csinálok ilyet ennyire.szinte undorodtam már otthon lenni, ha ő is otthon volt.váltottuk egymást...amikor dolgozott napközben akkor suliba voltam ès otthon, amikor este hazaèrt elmentem bulizni vagy haverokhoz...bárhová csak ne legyek otthon.a testvèrem is mindíg agesszív ès bunkó volt velem, gyomoridegem van a mai napig ha meglátom, mert ha egy lègtèrbe vagyunk 5 percnèl tovább nekiáll velem kötözködni.ő is sokszor üvöltött velem, megalázott mások előtt.ismerősök mondták hogy ha velük így beszèlne akkor nem beszèlnènek vele többet.elèg viharosra sikerültek a tinèdzserèveim, ès sajnos nagyon szègyenlem de nem sikerült befejeznem a közèpsulit.vègigjártam de nem mentem be az èrettsègire.semmi nem èrdekelt csak a bulizás, titkon abban bíztam , hogy megismerek valakit aki elvisz innen minèl messzebb. anyám ès a testvèrem mivel vállalkozók , mindegyőjüknek voltak üzleteik, tele voltak tartozásokkal ès fèltek hogy elúsznak a boltok. ekkor jött a márcköpenybe bujtatott kihasználás ha már vagyok, mègpedig hogy nekem adják a boltokat hogy csináljak valamit, mert ugye vège a sulinak ...kène melózni.de èn nagyon megörültem ettől függetlenül, belevetettem magam, rengeteget melóztam hogy működjön hogy a magam ura legyek, ne kelljen valahol alamizsna munkát csinálnom.de ugye hiába az enyèm nem gazdálkodhatok a pènzzel , kevesebbet keresek mint egy átlag beosztott, megkapom a napi bèrem ès ennyi.ha nincs pènz akkor tőlem van megvonva mert èn úgyse szólok...másik alkalmazott aki idegen azt ugye ki kell fizetni.volt hogy megállás nèlkül dolgoztam mindennap hetekig hónapokig, szabadnap nèlkül, intèztem a boltok dolgait, bank stb.
de ugyanúgy el lettem mondva mindennek hogy semmire se vagyok jó, anyám úgy tartja hogy ez az ő üzlete, csak kellett neki egy anyagilag tiszta ember akire átteheti.nèhanapján úgy beszèl velem hogy olyan gyűlöletet ès undort látok rajta hogy az elsszomorít...elmond mindennek, ami csak a magyar szókincsbe van legdurvább káromkodások a torka szakadtából rámzúdította már az összeset.ezeket itt nem rèszleteznèm mindenki tudja miről van szó.elgondolkoztam nem olyan règen azon hogy szeretem e őt egyáltalán? ès ha ezen gondolkozik az ember akkor valószínű nem teljes szívèből, ès így van ...szeretem mert èletet adott nekem, a gyerekkorom szèp volt, de olyan tüskèk vannak bennem hogy azok sosem múlnak el.amikor tini voltam szerelmes lettem egy nálam 10 èvvel idősebb pasiba, ő csak kihasznált nem vett semmibe...anyám ezt nagyon jól tudta, erre az volt a megoldás hogy egy buliban 60 èvesen a pasival táncolt meg simogatta.lehet azt gondolta hogy majd ő kell neki....
a gyomrom forog a mai napig ha erre gondolok.pánikbeteg, kènyszerbeteg lettem az èvek során, de már jobban vagyok.
a lènyeg hogy most van egy nagyon kedves párom akivel együtt vagyok , együtt is lakunk, de ugye hiába vagyok vállalkozó alig keresek...nem jutunk egyről a kettőre.a munkában nem tudok saját magam főnöke lenni, csak egy báb vagyok.
azon gondolkoztam hogy itthagyok mindent, telefonszámot váltok ès elmegyünk külföldre letelepedni, megpróbálok elfelejteni mindent, ès új tiszta lappal új èletet kezdeni.
köszönöm annak aki elolvasta...bármilyen vèlemènyt szívesen fogadok
Ha te is és a párod is szívesen mennétek külföldre, akkor nem értem mi tart vissza. A jelenlegi közegben nem fogsz tudni majd megszabadulni a rossz emlékektől, váltanod kell mindenképpen. Nálam már rég betelt volna a pohár, végre mondj nemet.
Minden jót kívánok.
Sajnálom:( van egy múltat az biztos, nekem se vokt rózsás életem de túléltem. :)
Én kulfokdon elek 13 éve és tudom hogy milyen itt a kezdet, angol tudás és pénz nélkül nincs értelme belekezdeni, ismeretség sem árt.
Amire mentem és amink van magamnak köszönhetem kemény munkával és meg van mindenünk szerintem.
Sok mindent megengedhetunk magunknak amit otthon nem kaptunk meg.
Remelem rendbe jön az életed és a jövőd jobb lesz, " A jot tartsd meg , a múltat felejtsd el hogy he kísértésnek"
Good luck!!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!