Mit tudok tenni? 22 éves lány

Kedves első válaszoló! Ha nem derült volna ki a szövegből,akkor értelmezem neked: nem úri kedvéből meg divatból akar másképpen étkezni,hanem azért,mert ételallergiája van.

Gobdolom a kérdező nem a hasára ütve találta ezt ki,hanem orvos állapította meg.

Szülőként pedig a gyereket kéne támogatni,segíteni neki. Nem tehet arról,hogy nem ehet meg akármit.

Vagy ha a szülő nem tud,vagy nem is akar segíteni,akkor legalább ne piszkálja!

Miért kellene a szüleidnek is kipróbálni valamilyen egészségesnek mondott ételt? Ezek nem olcsók, és a legtöbbje nem is az.

Vedd meg a saját pénzedből, amit akarsz és készítsd el magadnak., 22 évesen már nem vagy kisgyerek.

A megfáradt harcos esete. Teljesen együtt tudok veled érezni. Az én esetem lehet egy kicsit gyerekes, de működött.

Volt egy időszak amikor romokban volt az életem. A nehéz családi háttér, egy lány elvesztése aki gyakorlatilag a mindenem volt, porig rombolta a lelkemet, így a kűzdôszellemem gyakorlatilag megszűnt létezni. Nem érdekelt senki és semmi. Egyik nap, tudom nevetségesen hangzik, de már érzelemkifejtésre is alkalmatlan voltam. Belűl sírt a lelkem, de ebből kinnt csak hideg tekintet tükröződött. Csak ültem fapofával fülhallgatóval a fülemben és végső elkeseredésemre már azon voltam, hogy fogok néhány ruhát, a maradék zsebpénzemet, néhány könyvet és személyes holmit és kora reggel elindulok egyenesen előre. Nem érdekel mi lesz. Aztán valahogy egyszercsak meghallottam egy zeneszámot ami pont egy eltévelyedett lélekhez szóló kedves hang volt. Az életemet gyökeresen nem változtatta meg, viszont impulzust adott a lelkemnek egy kis lángot. Sokáig kellett gyógyulnia a lelkemnek aztán mikor újra neki kellett álljak a napi kűzdelmeknek azon gondolkodtam, hogy honnan vegyek újra inspirációt. A lányra mostantól nem számíthatok, de akkor most mi legyen? Egyik nap eszembe jutott gyerekkorom egyik kedvenc sorozata, a Star Trek. Volt benne egy kapitány aki már kiskoromban is személyes példaképem volt, Jonathan Archer. Általa nagyon megszerettem a csillagászatot és értékes életfilozófiája volt amiből jobbhijján énis tudtam meríteni és a késöbbi életem egyik alapköve is lett. Kitűztem magam elé egy új célt, hogy meghóditok egy külföldi egyetemet és feljavítom a jegyeimet amennyire csak lehet ezután a lelki állapot után. Mondanom sem kellett, hogy ez egyáltalán nem volt egyszerű, de valahogy ennek a kitalált viszont annál realisztikusabb karakternek valahogy a jelleme ott lebegett a szemeim előtt, így minden egyes kűzdelemnél volt egy viszonyítási alapom. "Gyerünk te senkiházi! Szedd össze magad! Ha neki is sikerült ez vagy amaz, neked is menni fog. Na gyerünk! Szedd a virgácsaidat!...és fogcsikorgatással, de végül rávettem magam...bármi is kellett. Egy esti virrasztás egy jobb jegy érdekében vagy ilyesmi... Mondván: "Inkább szenvedek most, de később legalább lesz egy szép életem."

Tudom sokak szemében ez nevetséges, mondván, hogy én biztosan nem élek a valóságban, de ez hazugság. Lehet, hogy ez a példakép csak egy fikció, mégis átlendített egy nehéz időszakon és hiszem, hogy egy nap legyőzöm az életem nehézségeit és csak mosolyogni fogok ezen. Élhetek a jövőbeli kedvesemnek és a csalàdomnak

Lényeg, hogy nézz egy kicsit magadba. Gondolkodj el azon, hogy milyen célt akarsz elérni. Tűzd ki magadnak és gondolj arra, hogy egy mostani kemény kűzdelem árán később olyan életet élhetsz amelyben meglesz a boldogságod.

A szülőkkel kapcsolatban meg lehet ideje elhatárolódni jobban és saját útra térni az étkezési szokásokat illetően teljesen.

Mondanom se kell amiket leírtam amellett is segített néhány közeli barátom társasága, ezért is a bizalmatlan légkőr mellett nyugodtan írj, ha beszélgetni akarsz erről.

Sok sikert!

Figyelj, az ételallergiád a te dolgod, TE vagy IR-es, neked kell diétát tartanod, nem nekik.

Ha gluténos lennél, akkor sem várhatnád el, hogy mostantól ők se egyenek búzás cuccot, stb...

Mellesleg 22 éves felnőtt NŐ vagy (nem lány), keresd meg az ételre valót. Egyik ismerősöm pl. gm-diétán van, 20 éves, de esze ágágben sincs elvárni, hogy a családja is vele tolja. Elment melózni, magának süti a kenyeret, gyúrja a tésztát, csak van egy külön polca a hűtőben, meg a szekrényben. Ennyi.

Itt inkább a fő probléma az, hogy teljesen egyedül érzed magad és teljesen kilátástalannak tartod a jövődet. Ha ezzel eltaláltam a nagy igazságot, a szüleidtől is csak azért szeretnéd kérni azt, hogy ők is ugyanazokat az ételeket egyék, amiket neked is kell, hogy ne érezd magad egyedül. Szóval az ellen kellene tenned valamit, hogy ne érezd magad egyedül. Ismerkedni olyan emberekkel, akiknek hasonló gondjaik vannak - ki tudja, lehet, hogy az életed szerelmével is ennek hála futsz össze. Ezek mind-mind növelnék az önbizalmadat és javítanák az énképedet. Ha végképp nem megy, keress fel egy pszichológust, akinek elmondhatod, mi bánt és tanácsot adhat.

23/F