A szüleim szinte tönkreteszik a húgomat. Mit tanácsoltok? Beszéljek velük?
Sziasztok!
Van egy húgom,most 13 éves(8.osztályos).Eléggé stresszes és visszahúzódó típus.Könnyen magára vesz dolgokat,de nem csodálom(mindjárt kifejtem).
Most felvételizett és nem lett túl fényes,de rossz sem(az átlaghoz képest szerintem nagyon jó lett).
Ő kb.30 körülire tippelte a matekot erre anyám:
-Ilyen rosszra tartod magad ???
29 pontos lett a matekja,egész héten sírt miatta,anyám meg még rá is dobott egy lapáttal.A nyelvtan az 40 valahány pontos lett.Miközben húgom sírt én próbáltam vigasztalni,hogy az nagyon jó,és hogy így is úgy felveszik egy gimnáziumba.Na erre anyám bejött:
-Majd kislányom mehetsz szakgimnáziumba meg irodai munkásnak !
Nagyon rosszul esett neki,én meg csak néztem,hogy hogy képes ilyet mondani.
Húgom napi szinten szorong.A dolgozatai előtt is szinte remeg és ez néha az írásán is meglátszik egy picit(láttam egy-kettő dogáját).
A matek dolgozatát sokszor emiatt rontja el,utána meg fél hazamenni ha 3-ast kap,vagy 4-est :(
Igen,otthon a 4-esért is szidás jár.Múltkor egyik töri témazárója 4-es lett apám meg elkezdte szidni:
-Miért nem tanulsz kislányom ???Kell neked folyton a gépet nyomni !
Pedig este átnéztem vele az anyagot és mindent tudott.
Matekból így is jól áll,mert mindig kijavítja a jegyeit.
Anyám először őt okolja,utána meg a tanárt,utána meg a környezetet.Hogy biztos a tanár csinál valamit,vagy hogy biztos zaj van.Ilyeneket talál ki.Attól is fél,hogy egyszer csak bemegy és kiveri a balhét.Sajnos velem is ez volt.Utána a tanár meg csak szivatott engem.
Szóval anyám mindig mást okol,és nem veszik észre,hogy pontosan ő meg apa az aki miatt fél és szorong.
Egyébként nem buta húgom.Külön tanárral és velem is átnézzük az anyagokat és tudja is mindig,csak fél hogy elrontja és hogy otthon leszidják(még ha 1 ponton is múlik).
Egész nap csak a könyvet bújja,ha hazaérek ott ül egész nap,ha kész van,ha tudja akkor is ott ül.
Esténként nem tud aludni.Már szinte dagadtak a szemei meg karikásak,mert nem tud elaludni.
Koncentrálni is nehezen tud,étvágya sincs nagyon.
Ha mondjuk nem vacsorázik,mert nem éhes,akkor anyám:
-Nem kell fogyózni kincsem,nagyon szép vagy ahogy vagy!
Ha meg mondjuk eszik,vagy fekszik:
-Miért nem mész el futni,vagy kondiba ?Kezdesz husi lenni!
Nagyanyám:-Háát neki épp hogy fogyni kéne !
Nagyon célja sincsen.Nem tud határozottan válaszolni valamire.Mindig csak Nem tudom,Nekem mindegy,Nekem mindegyik tetszik,Hát jó.
Ha tetszik neki,ha nem akkor is mindegy neki.
Motivációja sincs nagyon.Minden sportot vagy hobbit feladott pár hónap után.
Mit tanácsoltok ?Beszéljek szüleimmel ?Mit kéne mondanom szüleimnek?Nem szeretnék veszekedést generálni,mert akkor is húgom húzná a rövidebbet.
Lassan már úgy érzem,ha ez így folytatódik húgomnak pszichológus kell majd(lehet hogy már kéne neki).
válasza: válasza:Szerintem meg nem kell foglalkozni a szülők véleményével ilyen mélységig. Engem is folyton csesztettek, hogy tanuljak bla bla... A gimiben bukdácsoltam, mert nem érdekelt, de nagynehezen a normál 4 év alatt sikerült. Utána szakma +technikusi, 2+1 év, végig 4-es 5-ös, mert érdekelt. Aztán én hülye fősulira mentem. Bár nem érdekelt, de 4-es átlag megvolt, mert ösztöndíj járt érte, ami ugye pénz, meg amúgy se volt nehéz. Aztán diplomával, ezzel azzal szarabbnál szarabb melók, a hátam közepére nem kívántam egyiket se, és nem is fizettek jól. Aztán megtaláltam az utamat, taxis lettem. Igen, diplomával, szakmákkal stb-vel. A családom ellenzi, ennek minden nap hangot is adnak, de magasról leszarom. Kétszer majdnem meghaltam balesetben -mielőtt taxis lettem- más hibájából, és rájöttem, hogy egy életem van (legalábbis a tudomány mai állása szerint), és nem szabad elcseszni holmi "másoknak megfelelésre".
Hugodnak meg kell találnia önmagát, ennyi a történet. És semmiképpen se azt a szerepet kell eröltetni, amit a szüleitek látni akarnak.
válasza: válasza:Nem valami jó a szülők hozzáállása, DE szerintem húgodnak szüksége lenne egy jó pszichológusra. Előbb-utóbb össze fog roppanni, ha már általános iskolásként is ilyen szinten szorong. Az, hogy nem motivált, látszólag nem érdekli semmi, utalhat depresszióra, ami kezeletlenül nagyon komoly következményekkel járhat.
Én a helyedben bevonnék egy megbízható felnőttet - nem a szülőket -, aki segítene a problémát feltérképezni és beszélne a szüleitekkel is. Ha Te magad próbálnál beszélni velük, kockáztatnád, hogy a szülő-gyerek kapcsolat dinamikája miatt nem igazán tudnál célt érni és minden maradna a régiben, vagy tovább romlana a helyzet.
Nagyon együtt érzek húgoddal, én is hasonlón mentem keresztül. A szüleim a mai napig nem tudják, hogy pszichiáterhez jártam, sajnos velük nem lehetett/lehet ilyesmiről beszélni, mert egy szavamat se vették komolyan soha, és nem is voltam soha olyan szerencsés, hogy valaki számukra "tiszteletre méltó" ember beszélt volna velük a problémáimról.
válasza:Nagyon sok ilyen család van.
Én sem értem hogy ez miért jó, miért nem tudnak egy kedves szót mondani neki ..és megdícsérni,ha valamit jól csinál..
Jó nyilván a matekja tényleg gyenge lett, de ez van, utólag már nem értem miért kell belerúgni még egyet.
válasza: válasza:Sosem értettem miért jó az, ha valaki kitűnő, és ha hazahoz egy hármast vagy egy négyest, akkor szidás vagy megvonás jár érte. Így rosszabbul fog teljesíteni a ránehezedő kényszer miatt.
Fontos szem előtt tartani azt is, hogy semelyik tanuló sem egyforma, mik a képességei és azt fejleszteni, ami a legerősebb.
Én pl általános iskolában 3-4-es tanuló voltam, gimnáziumban pedig 4-es. Felvettek az egyetemre, amit elvégeztem. Nem ásta el a jövőjét. Okos kislány, büszkének kellene hogy legyenek a szülei. Sajnos szerintem valamilyen depressziója van a testvérednek.
Az jó, ha foglalkozol vele, legalább valakinél érzi, hogy szereti és törődik vele. Próbálj vele erről beszélni, hogy amit mondanak a szüleitek, ne vegye magára.
Egyébként anyukádat sem értem mi baja a szakközéppel. Többre megy egy szakmával, mint egy diplomával.
Mifelénk pl a gyárban többet keresel minőségellenőrként, sőt már operátorként, mint egy irodában. ( Gyárban megkapod a netto 200.000-et, és ez az alap, irodában meg nem.) Voltam olyan helyen állásinterjún, ahol 120.000-et akartak adni, mint titkárnő. Majdnem a képébe röhögtem.
Szóval mindenképp beszélj a testvéreddel erről, ápolgasd a kis lelkét. Ha kell az osztályfőnökével is válthatsz pár szót.
Én sem értem mi a baja a szakközépiskolai.Talán az,hogy ő a legerősebb gimnáziumba akarja rakni.Sajnos be is adták oda a jelentkezést.Anyám a felvételi után párszor mondta,hogy jobb is így mert oda ÚGY SEM VENNÉK FEL,meg ő nem szeretné nézni,hogy minden áldott nap sírva jön haza.Na ennek ellenére beadta a jelentkezést oda,mert meg kell próbálni.
Anyám állította össze a sorrendet is.Csak elvette és elkezdte írogatni,hogy szerinte így kellene állnia.Szegénynek alig volt beleszólása,és csak a végén kérdezte meg,hogy na tetszik ?Mit pakolgasson,mit cseréljenek ?Csak azt nem nagyon kérdezte meg hogy a szakok tetszenek-e neki.A végén én meg apám néztük át és beírtunk olyat is amit ő is szeretett volna.Sorrendet is változtattuk,mert még nem nagyon tudja hogy mit szeretne,ezért inkább nyelvet rajtunk be neki.A város legjobb iskolájába akarta beadni biosz szakra,ahol többszörös a túljelentkezés.Biosz előkészítőre is csak úgy beiratta.Meg se kérdezte előtte,csak úgy egyszer csak szólt neki.Persze jót akar meg minden,de azért nem ártana megkérdezni őt is.
Szegény ellenkezni sem nagyon mer.Kérdezni is fél.Fél hogy hülyének nézzük ,mert nem tud valamit. Először hozzám is félt odajönni,hogy segítsek neki készülni,mert valamit nem tudott,és félt hogy kinevezték meg hogy vitának gondolom maj
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!