Miért utálja anyukám zsigerből a barátomat, mikor semmi rosszat nem csinált?
A barátom nagyon rendes, jó ember, kedves velem, a családommal is, engem a tenyerén hordoz, a szüleimmel pont jó arányban "haverkodós" és tisztelettudó egyszerre, segít mindenben, amúgy rendes családból származik, nem külföldi, nem vallásos (mi se vagyunk azok), nincs nagy korkülönbség, szóval tényleg semmi olyat nem tudok rá mondani, ami gond szokott lenni sokszor ilyen téren, ami miatt gyakran utálják a szülők a gyerekük párját. A családban mindenki nagyon kedveli őt, kivéve anyukámat.
Ő is úgy csinál, mintha bírná, mosolyog rá, de amúgy ki nem állhatja. Foggal-körömmel próbálja elérni, hogy minél kevesebbet lehessünk együtt. Pl: kitalálja, hogy egész hétvégén nem találkozhatok vele, mert itthon kell "segítenem" majd: ez annyit tesz, hogy szombat délután egyszer megkér, hogy nyissam meg neki a csapot, mert neki koszos a keze, különben meg menjek a szobámba, és ne legyek láb alatt.. vagy pl jön hozzánk majd egy külföldön élő rokon látogatóba, első este mikor itt lesz, elmegyünk majd étterembe, oda anya meghívta a legjobb barátnőmet (párszor ő is találkozott a rokonunkkal), és az ő barátját (aki a rokonunkkal soha nem találkozott, anyáékkal meg kb 2-3-szor pár percre), velem meg közölte, hogy a barátom nem jöhet. A mániája, hogy kéthetente egy délutánnál több együtt töltött idő egészségtelen.... Az is szokása, hogy mindenbe beleköt, ami a barátommal kapcsolatos. Pl ha főzök mikor egyedül vagyok itthon, azzal nincs semmi baja, de ha a barátommal főzünk ketten (természetesen csak akkor lehet nálunk, mikor szüleim nincsenek itthon), akkor utána egy hétig ordít, hogy a konyha egy lepratelep lett, megesznek minket a patkányok, hasonlók, pedig mindig gondosan összetakarítunk magunk után (mosogatás, pult lemosása, rendrakás, felmosás, porszívózás, stb, mind megcsináljuk ezeket). Ha felajánlom, hogy valami házimunkát megcsinálunk ketten, akkor egyből húzgálja a száját, hogy úgyis elrontjuk, a barátom majd úgyse bírja rendesen megcsinálni.
Tudom, hogy megoldani senki nem fogja itt helyettem, meg azt is tudom, hogy "álljak a sarkamra" (nem vált be), meg hogy "költözzek el" (tervben van, majd egyszer talán lehetőség is lesz rá), de nem ilyesmi válaszokat várnék most, inkább csak arra lennék kíváncsi, hogy ha bárki érti, hogy MIÉRT csinálja ezt, akkor nagyon szívesen fogadnék bármilyen magyarázatot. Ő kerek perec tagadja, hogy baja lenne vele, nem lehet belőle kihúzni az okot. Teljesen tanácstalan vagyok. Miért viselkedhet így vele? Hogy lehet ilyen valaki? Nem tudom megérteni. Látott már valaki hasonlót? Akkor mi volt az ok?
Mit számít, hogy hány évesek vagyunk? :D
Amúgy én 19 (lány), a barátom 20..
válasza:számít azért a kor, mert szerintem egy idősebb és komolyabb kapcsolattal nem viselkedne így..
Nos, úgy gondolom hogy ha a fejed tetejére is állsz, anyukád akkor se fog megbarátkozni a barátoddal.
Vagy választol más pasit, és anyukád őt már kedvelheti...vagy próbálod megszeretetni vele...
Vagy lehet hogy anyukád egyik barátodat sem fogja szeretni, legyen akármilyen pasid...
meg hát na, csak a lánya vagy, félt hogy túl sokat ne legyetek együtt, pl azt az időt más hasznos dologgal is tudnád tölteni
válasza:Azért kérdeztem a korotok, mert még mindig anyud határozza meg, hogy pontosan mennyi időt tölthetsz a barátoddal stb.
Meg a másik...hogy nem mehetsz ide vagy oda. Az egy dolog, hogy amig a szülői házban élsz és amig úgymond el vagy tartva, addig bizonyos otthoni szabályoknak eleget kell tenni, de azért ez kicsit túlzás.
Szóval...számit a kor. Monjduk én 19 évesen már nem kértem engedélyt, hanem közöltem, hogy megyek és kész. Természetesen mindezt szépen és határozottan.
Az exbarátomat is utálta, de azt legalább megindokolta. Másfél éve vagyunk amúgy együtt.
Más pasit biztos nem fogok választani a kedvéért. Főleg ha minden ok nélkül fúj rá.
Általában a hétvégéket töltjük együtt a barátommal, az itthon annyiból állna, hogy üljek a szobámban, ne legyek útban, úgyhogy hasznos dologról nem maradok le miatta, sőt, így sokkal értékesebben töltöm a szabadidőmet. (Tanulunk új dolgokat sütni-főzni, kirándulunk, barkácsoljuk a kocsit meg ezt-azt, segít tanulni, takarítunk, hasonlók.)
Írtam, hogy próbáltam határozott lenni, a vége orbitális üvöltözés lett a barátaim előtt, nem igazán szeretnék újra élni a lehetőséggel.
válasza:Hát én a helyedben fognám magam, és találkoznék a pasival, amikor kedvem van.
19 éves vagy. Még meddig hagyod, hogy beleugasson az életedbe?
válasza: válasza:Az előző barátodnál valószínűleg könnyebb volt találni valamit, amibe beleköthet, ezért indokolta meg akkor a nemtetszését.
A mostani barátod pedig nehezebben kifogásolható, ezért nincs indoklás se. Megmondom neked, mi a baj. Kisajátít téged magának, ezt hívják önző szeretetnek. Tipikus tünet ilyenkor, hogy minden sz.rt kitalál, hogy ne lehessetek együtt. Ha túl sokat vagytok együtt, akkor abból később összeköltözés és házasság is lehet, és akkor jaj, a pici lánykáját elvették anyutól. És ezt anyukád természetesen a büdös életben nem fogja bevallani senkinek, még magának se.
Hidd el, ez a probléma gyökere.
válasza:18 éves voltam,amikor összejöttem a (legelső) barátommal,aki akkor 20 volt.(2015.08) Anyukám névnapján volt nálunk először,ami egy szombati nap volt,szeptemberben.Párom hozott neki virágot,elbeszélgettek. Mikor hazament anyukám próbálta megfúrni a kapcsolatunk,de nem sikerült neki.(Szerinte nem illik hozzám,mert nem egy "színvonalon" vagyunk vele) Persze erről hallani sem akartam,és foggal körömmel védtem a párom. 2016.májusig ment ez a "nem illik hozzád" nyavajgás,aztán megfogta magát,és kiköltözött apukámhoz(Németországba)én pedig össze a párommal.Persze addig folyamatosan mentek a viták,a barátommal meg a nyájaskodás. Karácsonykor kint voltunk a szüleimnél,ott már apukám is ellenezte a kapcsolatunk (addig nem volt vele semmi baja) De ők legalább őszintén kimondják,hogy nem ilyen párt képzeltek el nekem. Ahogy a páromnak sem engem.(Párom exe még mindig a párom anyjánál lakik ca. 300 km-rel arrébb.Vele volt egy vitám, mikor ott voltunk nyáron látogatóban,azóta anyósom utál,előtte szeretett,és mindennap beszélgettünk messengeren :D)Anyós december 2 óta nem beszél velünk.. :) 1.5 éve együtt, 20/L, 22/F Na ne haragudj,hogy ezt így leírtam most,csak lásd,nem vagy egyedül.
Szóval..Szerintem csak anyud attól tart,hogy már nem az ő pici lánya vagy,hanem "osztoznia" kell rajtad. Ha nem tud okot mondani arra,hogy miért nem szereti a barátod,akkor csak attól tart,hogy "elvesz" téged tőle. Csinálj anyuddal közös programot,és mutasd meg neki,hogy egy részed mindig az ő kislánya lesz,akárhány éves vagy,akárhány gyerekes családanya..
Esetleg kérdezd meg apudat,anyud barátnőjét,hátha ők többet tudnak, mint te. Vagy kérd meg mamádat,akárkit,hogy kérdezősködjön neked.
Sok sikert.
#9
De sosincs kedve/ideje közösen csinálni valamit. Kb 10 éves korom óta nem volt semmi programunk. Ha felvetek neki valamit, hogy menjünk el x helyre, akkor morog, hogy az macerás, meg őt úgyse érdekli. Ha csak úgy kiülök hozzá a konyhába vagy a nappaliba, és próbálok vele "csak úgy" beszélgetni dolgokról, akkor morog, hogy maradjak már csöndben, ő éppen főz/olvas/filmezne. Nem igazán kíváncsi rám, és azt akarja, hogy más se legyen(???)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!