Miért kezelnek még 18 éves létemre is úgy a szüleim, mintha 5 éves lennék?

Mindenbe beleszólnak, még abba is, milyen ruhákat vehetek fel. Anyám minden egyes hétköznapreggel felkel, amikor megyünk el itthonról és amig az előszobában öltözök, ordibál velem, hogy mindjárt idejön és megtép, mert olyan szar pólóba megyek, amiből kilátszik a derekam..Már nem azért, de amikor épp lehajolok, hogy bekössem a cipőm, még jó, hogy kilátszik..Meg még abba sincs beleszólásom, milyen kabátba járjak, tavaly vett nekem egy téli kabátot, ami rohadt meleg és ha -20 fok van kint, akkor is majd' megsülök benne. És most, hogy melegebb van, mondtam, hogy a vékonyabb dzsekimben akarok menni, erre leüvöltötte a fejem, hogy biztos nem megyek abba az ócska kis nyári kabátba, mert szégyent hozok a családra, az emberek azt fogják hinni, nincs pénzünk normális kabátra..:D Tiszta elmebeteg és paranoiás amúgy, mindig mindent ezzel indokol meg, hogy "Az emberek ezt meg azt fognak hinni róla", mintha vadidegen emberek azzal lennének elfoglalva, hogy én milyen kabátba járok és emiatt lenéznék az egész családunkat..Úristen...

Vagy pl. amikor megyek velünk boltba vagy valahová, mindig megkérdezik jó hangosan mindenki előtt, hogy "Köszöntél???"...Valamelyik nap a pékségben is eljátszották ezt, pedig az eladó még vissza is köszönt nekem...Annyira égő..

És a másik, amivel még kiakasztanak, hogy állandóan azt hiszik, mindenhol veszély vár rájuk meg ilyesmi..Pedig egy kertvárosban élünk, amióta csak itt élünk (20 éve), azóta semmi sem történt itt). Pl. mostanában "elkezdtem" futni járni, mert az utóbbi időben eléggé meghiztam és szeretnék kicsit fogyni. De igy egyszerűen nem lehet, hogy csak hétvégén tudok elmenni futni, mert hétköznap mindig 4 előtt nem sokkal érek haza és mire megebédelek, már tök sötét van és ha sötétben elmegyek futni, akkor megtámadnak meg elrabolnak meg megerőszakolnak...Egyszer volt az, hogy mondtam, hogy elmegyek futni, amikor már igy elkezdett sötétedni, ők meg mondták, hogy ne menjek, én meg mégis kimentem és mire visszajöttem, apám az ajtóban várt és ahogy beléptem az ajtón, megtépett és fél óráig üvöltöztek velem, hogy akármi történhetett volna velem. Pedig komolyan mondom, ebben a városban semmi mástól nem kell félnem, csak tőlük, mert ilyen idegbetegek..

Még a barátaimmal se tudok sehova se elmenni anélkül, hogy szinte percenként ne hivogassanak. Utoljára 2 hete voltam velük moziban és este 8 körül értem haza, de akkor is ez volt, amikor hazaértem, hogy felpofoztak és üvöltöztek velem, hogy miért nem vettem fel a telefont. Csak utána láttam, hogy abban a 3 órában, amig nem voltam itthon, 16-szor hivtak...De mégis mit gondoltak, hogy majd a film közben, meg miközben barátnőmékkel jövünk hazafele és beszélgetünk, 5 percenként félreállok, hogy velük telefonálgathassak, vagy mi? Meg a másik, hogy az egyik barátnőm, aki jött velünk, 4 háztömbnyire lakik tőlünk, azért elég kicsi az esélye annak, hogy két 18-19 éves lányt a nyilt utcán, ami tele van emberekkel, elrabolnak..

Miért nem birják megérteni, hogy nem egy kisgyerek vagyok már? Nemsokára elköltözök és nem is fogunk minden nap találkozni, de még 3 kib4szott órát se birnak ki anélkül, hogy fel ne hivjanak, életben vagyok-e még -.-