Kit választanátok? A gyereketeket vagy a párotokat? Bővebben lent.

gyerek!!

mégis csak az én vérem...

párt meg lehet találni bárhol, bármikor, esetleg egy olyant is, akivel jól kijön még a gyerek is :)

Attol fugg, ha a gyerek csak szeszelybol tesz a kapcsolat ala akkor elbeszelgetnek vele, probalnam feltarni az okat, es konnyebbe tenni neki de nem szakitanek.

Ha igaza lenne es valoban gaz a parom akkor termeszetesen kiraknam a paromat.

A többiek már leírták, ha a gyereknek tényleg valódi problémája van vele, és nem csak szeszélyeskedik, akkor minden további nélkül.

Senki sem fontosabb a gyerekemnél, nem hagynám, hogy bárki terrorizálja, vagy oktalanul nevelje.

Amennyibe a gyereknek csak hiányzik a másik szülő, és tényleg ezért van minden, akkor a gyereknek elmagyaráznám, hogy én is ember vagyok, én is ugyanúgy vágyom a szerelemre, hogy valaki újra szeressen, ezt megkell értenie.

Ilyen esetben nem engednék neki, mert a fejemre nőne, és a végén én csak szenvednék, amit egy normális gyermek nem akarhat.

Az élet megy tovább attól, hogy x és y kettévált.

gyerekem lehet akármennyi de igaz szerelem csak egyszer adódik az életben.

32N

7 ez gyonyoru de nem igaz :)

Gyereked sem lehet akarhany mert mai vilagban minden 3. no a gyerekert kuzd, igaz szerelem meg tobb is lehet. Mar nem vagy olyan fiatal hogy ezt igy gondold.

Nem kérdés: a gyereket.

Eleve felnőtt, gyerekes anyaként nem röhögtetem ki magam olyannal, hogy távkapcsolat, főleg nem úgy, hogy "bonyolult". Komolyan se venném.

Az, aki egy ilyen "levelezőpartner" miatt a gyerekéről le mond, az nem anya. De nem is nő...

Másrészt: a gyerekeknek nagyon jó radarjaik vannak. Ha valakivel nem szimpatizálnak, akkor annak oka van. És sokszor azt is hamarabb megérzik, ki illik bele a családba, mint az anyjuk!

Elve abból indulok ki, hogy az én gyerekem csak rám számíthat (válás után apukának nem volt kérdés, hogy a nőjét választja, sőt már eleve ez volt a válóok). Ha én nem vagyok ott neki, nem támogatom, akkor kicsoda? Marad egyedül a nagyvilágban? Dobjam ki? Komolyan nem is értem a kérdést, hogy lehet választani kettejük között. A gyerekem velem él, én gondoskodok róla, én tartom el, és pont. Nekem erre nincs más alternatív megoldás. Tehát eleve onnan indulunk, hogy a gyerek marad.

Aztán ha a pasival nem jönnek ki, akkor nem kérdés, hogy ki fog költözni. Kegyetlen az élet, vannak nehéz döntések, de akkor is.

Természetes, hogy előbb futnék egy kört, hogy a gyereket is megpuhítsam, a pasit is, és helyre álljon a békesség, és jól kijöjjenek egymással (nekik egymást nem kötelező szeretni, csak nekem kell mindkettőt). De ha nem megy, akkor a kapcsolatot el kell engedni.

A gyerekem hozzám tartozik. Nem is értem, hogy lehetne helyette mást választani.

Az az egy kivétel létezik, ha a gyerekem már felnőtt, külön él, és hozzám is csak látogatóba jön, a párommal pedig nem szimpatizál, ha találkoznak. De a kérdésből nekem nem ez jön le.

Ha távkapcsolat, akkor miért kellene a gyereknek vele lenni nap, mint nap?

Amúgy erre a kérdésre nem lehet válaszolni, rengeten tisztázatlan dolog van, körülményektől függ, hogy mit tesz az ember, de szerintem akivel én jól kijövök, azzal a gyerekeim is.