Van itt valaki aki elvesztette vagy akit elhagyott az apja?

Kérj segítséget, pl. pszichológus.

Éld az életed. Nem lehet mindig a múltban élni. Elröpül az idő, aztán bánni fogod, hogy mennyi mindenből kimaradtál.

De nem tudja élvezni az életet, mert ez a folyamatos keserűség elrontja a napjait.

Nekem nagymamám halt meg 10 éve, most is rámtör egy-egy pánikroham. Már megbántam, hogy akkor nem adtam időt magamnak, és gyászoltam meg rendesen, mert most egy csomó dolog megmaradt a tudatalattimban.

Fogadd el teljes lényeddel, hogy itt minden mulandó, egyik emberi kapcsolat sem tart örökké. Ez az élet rendje.

Engem az apám 2 éves koromban látott utoljára, pedig házasságban született, tervezett gyerek voltam a másfél évvel fiatalabb húgommal együtt. Soha nem küldött képeslapot karácsonyra, születésnapomra, se ajándék, se levél, se telefon, semmi. Úgyhogy semmit nem tudok róla huszonakárhány éve, s ez nem az Én szégyenem, hanem az övé. Csak akkor gondolok erre, mikor a Tiédhez hasonló esetekről olvasok, egyébként szinte soha. Nem érdekelne, ha helyre akarná hozni. Gimis koromban rengetegszer hallottam, hogy agyonütötte a szita az apámat. A tinédzserkor elég kritikus korszak ebből a szempontból. Azóta tudom, hogy ezt a nem házasságban született gyerekekre mondják. A rossz emlékeket nem lehet kitörölni. Anyukámnak, a Nagyszüleimnek és a Diákhitelnek köszönhetően mégis szereztem két diplomát egymással párhuzamosan, noha elég rossz körülmények között éltünk. A biológiai apámtól meg mehettünk volna az utcára vagy éhen is halhattunk volna.

Ha az elérhetőségét, talán helyre lehet hozni. Egyezzetek meg egy időpontban és helyszínben, ahol találkozhattok. Egy próbát megér, ha hiányzik Neked.

Jav.:

Ha az elérhetőségét tudod, talán helyre lehet hozni. Egyezzetek meg egy időpontban és helyszínben, ahol találkozhattok. Egy próbát megér, ha hiányzik Neked.

25 éves lány vagyok.

Őszinte részvétem annak a hozzászólónak akinek meghalt az Apukája. Neki az a rossz, Neked pedig ez.