Parommal kulon szeretnenk koltozni de anyukam akkor egyedul marad? Vagy koltozzunk a nyakara?

Anyuka vagyok. A fiam 23 évesen költözött el (most 25 éves), a lányom 21 évesen meg tavaly augusztusban. Amikor a lányom nyáron költözött, sírt, hogy mi lesz velem, mert teljesen egyedül maradok. Majdnem visszalépett a költözéstől, és a vőlegényével azon agyaltak, hogy inkább itt maradnak. Imádom a gyerekeimet. De kellett pár nap míg rábeszéltem a lányomat, hogy az életét neki is élnie kell. Bevallom amióta mindkét gyerekem kirepült a családi fészekből, én élvezem az itthonlét minden percét. Imádom, hogy egyedül vagyok, hogy a magam ura vagyok, hogy akkor főzöm, takarítok, akkor eszem amikor akarok. Bár sosem várták el, sőt rengeteget segítettek a srácok, de végre nem pattanok mert a fiam vagy a lányom éhes, vagy mosok, vasalok rájuk. Mondom ezt úgy, hogy mindkét gyerekem kivette a részét a napi takarításban, főztek, sütöttek ha kedvük volt, és sosem kellett körbeugráltatnom őket. De anyaként örömmel ugráltam nekik. Ami most nem hiányzik. Imádom, hogy újra az én életem számít. Minden második hétvégén átjönnek egy közös családi ebédre, ami azt jelenti, hogy vacsorázni is maradnak. Ezt is imádom, mert ilyenkor annyi mindent tudunk beszélni, sokkal jobban figyelünk egymásra.

Szóval ne érezd magad rosszul, mert hidd el nekem: A legtöbb szülő élvezi a szabadságot..csak ugye ezt nem illik mondani a gyerekeinknek akit tényleg szívből szeretünk.

45/N

Felnőtt ember vagy, igenis az a normális,hogy elköltözöl, megkezded a saját kis életed a pároddal kettesben.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod, várható volt,hogy eljön ez az idő. Járj haza gyakran és ha szüksége van anyukádnak segítségre,akkor segíts neki.Nem feltétlen pénzre gondolok,hanem hogy néha bevásárolj neki vagy ilyesmik.

De tényleg menj, ez a normális, anyukád is gondolom anno elköltözött a szüleitől.

Higgy az elsőnek, és a többieknek, akik vele együtt gondolkoznak!

Bár nem anyuka vagyok, benne vagyok a folyamatban, a lányom már mással él, várjuk az unokát, hidd el, ez összehasonlíthatatlanul nagyobb öröm, mintha itt lakna.

A fiam még velünk él, de ha neki is oka, módja lesz önálló életet kezdeni, nem fogjuk visszatartani!

Anyukád örülni fog, hogy van egy remek gyereke, aki megtalálta a saját életét, és mégis tartja vele a kapcsolatot. Ez az élet rendje.

Úgy látom a leírásodból, hogy szerencsére egy teljesen egészséges szülő-gyermek kapcsolatban vagy. Ne aggódj, ez hozzátartozik az élethez, és anyud ezt tudja :)

Az első válaszoló gyönyörűen leírt mindent.

Szia, én is 30-35 erzet adtam haza, míg anyukámmal laktam,de azért, mert ennyit számoltam ki,hogy ennyi jut rám, ennyivel több a rezsi,ha ott lakomén is. Később ez kb. 40 E Ft volt, és ez egy lakásvolt, nem ház. És ez 12 évvel ezelőtt volt, ma több lenne!

Ha nem 3-man, hanem egyedül lakik, akkor indokolatlan ekkora ház, kisebbe kéne költöznie. Anyukám is eladta a lakást, miután elköltöztem és egy fele akkorát vett helyette!