Mi baja van az anyámnak velem? Mit tegyek?

Apámmal állandóan veszekszenek, utána meg odajön nekem panaszkodni, hogy mekkora egy hímvesző, aki másra se tud gondolni, csak a d*gásra meg arra, hogy az anyám fűvel fával összef*kszik, és elege van, bárcsak ne ment volna hozzá... Ezen kívül végig kell hallgatnom, ahogy a családban minden szétszid, ha valaki fölhúzza közölük az agyát akkor már rögtön nekem jön panaszkodni, ha közlöm vele, hogy bocs de nem vagyok a barátnőd és már eléggé nagy lelki roncs vagyok miattad és a folytonos lélekbúvár szereptől amit te aggattál rám akkor egy szerűen megsértődik. Kb 10-12 éves korom óta hallgatom majdnem minden nap a siránkozásait (most 18és fél vagyok). És ha ez még nem lenne elég, hiába mondok neki bármit az szinte azonnal elfelejti és utána velem ordítozik, hogy soha nem osztok meg vele semmit. És néha elég cikin viselkedik, és amikor bökdösöm vagy valami, hogy vegye már észre magát akk kb fél percre csöndbe marad, utána meg mindig engedélyt kér h beszélhet e, mintha én vmi isten lennék, miközben itthon egyfolytában azt vágja a fejemhez, hogy k*ssoljak, mert még mindig ő szült engem és nem fordítva.

Mikor közöltem vele, hogy már nem egyszer akartam öngyilkos lenni miatta, akkor kb egy hétig nyugi volt meg minden, de utána ugyan úgy folytak tovább a dolgok. Máskor meg egyik nyaralás után közöltem velük, hogy jó én ezentúl nem vagyok velük hajlandó sehova menni, attól a pillanattól kezdve mindig előttem beszélt apámmal arról, hogy akkor most hova menjünk hétvégén, hol van akció 4 főre, ja bocs csak kettőre mert a nagyságos asszony nem méltóztat velünk jönni, hogy még nekem legyen bűntudatom...

És akkor ezek mellett még rendszeresen üvöltözik velem meg az öcsémmel, hogy igazából ő eltakarodik innen, mert úgy sincs rá senkinek szüksége, meg, hogy ezentúl leszar minket, azt csinálunk amit akarunk,de ezentúl hozzá semmilyen kéréssel, kérdéssel ne menjünk.

Elegem van, próbáltam vele erről beszélni, de mindig ott lyukadunk ki h neki milyen rossz..., nem tudom, hogy mit tehetnék..., szívem szerint most azonnal lelépnék itthonról és vissza se néznék, mert úgy érzem napról napra, hogy még mielőtt tényleg felnőnék/felnőtt lehetnék megőrülök.