Normális, ha a 10 éves öcsém, és a 6 éves húgom még a szüleinkkel alszanak?

Nem normalis.

Ha a ket testver egy szobaban aludna az teljesen oke

A szulok haloszobalya a szulok birodalma.

Esti kozos meghitt beszelgetes gyerekek nelkul intimitas kell egy hazasparnak.ez hivjak magameletnek

A gyereknek mar reg agyban a helye mire szulok fefekszenek.

Nalunk a mi szobank tabu mindenki a sajat agyaban alszik.

Persze reggel koran be be jon kopogas utan a kicsi ezt megengedjuk.

Ha betegek inkabb lenn alszom veluk a nappaliba.

Szamunkra gyerek az agyban nem pihenteto alvas.

Jesszus. Egy látott példa alapján már felállítotok ilyen téziseket, hogy a gyereknek ezen múlik az önállósága?

Én 12 éves koromban is átmentem a szüleimhez a szobámból, 10 éves koromig velük aludtam. Voltak időszakok, mikor pár hónapra saját szobámba mentem, aztán vissza hozzájuk. Mi az oka? Félős gyerek voltam, mai napig szörnyen félek egyedül, lámpával alszom el.

Testvérem 11 éves koráig aludt szüleimmel. Azóta saját szobájában, ő nem olyan félős mint én.

Mi a következtetésem kettőnkből?

Mindketten teljesen önállóak vagyunk, mindent egyedül intézünk, sőt, még a szüleink dolgát is mi végezzük. Mondhatni mi vagyunk a felnőttek. :)

Semmi hátrányunk nem lett ebből. Nem hatott ki ránk. Aki egyből ítél, az előbb hallgassa meg az ellenpéldákat is, ne csak a saját maga igazával dobálózzon. :)

Ahol a gyerek önállótlan és félős maradt, nem az együtt alvás hibája, de most komolyan. :D Ez bagatell. Jó, talán közre játszik, nem tagadom, de ott már a szülők felelőssége, és a nevelésüké, nem konkrétan az együtt alvásé. Rosszul nevelik a gyerekeiket, ennyi. :)

Milyen hazassag az ahol intimitas beszelgetes osszebujas helyett gyerek van a hazaspar agyaban.

Az onnalosodashoz nincs sok koze de tuti a gyerek a fonok ahol ezt megengedik.

Ez a szülőktől függ, ha őket nem zavarja, akkor miért ne lehetne? Csak ettől nem lesz önállótlanabb egy gyerek. Én 14 éves koromig aludtam anyukámmal, apukám átköltözött éjszakára a gyerekszobába. És jelentem, nem romlott meg a házasságuk, értelmes emberek megoldják. Nem lettem önállótlan, egyetem után különköltöztem, férjhez mentem, gyerekeim vannak.

Én 5 évesen kezdtem, akkor láttam a tévében egy filmet, amitől nagyon megijedtem. Később ez az egyedülléttől való félelemmé vált, ma is nagyon félek egyedül éjszaka, ha nincs itthon a férjem. Aztán tiniként vércikinek kezdtem érezni, és rászántam magam a különalvásra. Most is emlékszem az első éjszakákra, pokolian féltem

Amúgy szerintem a kérdező kérdéséből egyfajta sértettség érződik nekem, hogy ő már "kiesett a pikszisből", a kistesóira nagyobb figyelem jut, persze az önérzete miatt ezt sosem ismerné be :)

Persze!

Feltéve ha apuci, továbbra is anyucinak rakja be.