Otthon lakó, dolgozó fiatalok. Nektek kell hazaadni valamennyit?

Amíg a szüleimmel éltem, nem kellett hazaadnom semmit. Igazából annak sem örültek, hogy dolgozni kezdtem főiskola mellett. Azt akarták a szüleim, hogy amíg nincs meg a diplomám, ne dolgozzak. Később belátták, hogy nekem volt igazam ebben és nem nekik, csak kár, hogy erre nem hamarabb jöttek rá, mert nagyon megnehezítették a tanulmányi éveimet emiatt, annyit viszont nem kerestem, hogy el tudtam volna suli idején költözni.

Szeretném nekik visszafizetni, amit rám költöttek, de azt mondják, hogy ezzel ne foglalkozzak, azért valahogy majd kijátszom őket, később nekik is lehet szükségük segítségre, még akkor is, ha most nem szorulnak rá.

Egyébként anyai nagyanyám sem fogadja el szívesen, ha anyagilag kisegítik, pedig neki aztán tényleg szüksége is lenne rá, de most ősszel temettük el nagyapámat, anyám és a testvérei kifizették a temetést, és nagyanyám mindhármuknak visszaadta a pénzt.

Most 32 éves vagyok, nő, tavaly márciusban költöztem külön végleg, saját lakást vásároltam előtte való nyáron, pár hónapot várni kellett, hogy kiköltözzön az előző tulaj, aztán fel kellett valamennyire újítani, márciusra vált beköltözhetővé. Mivel a szüleimnek nem kellett haza adni amíg ott éltem, így azt a pénzt félretettem és így jött össze a lakásra való.

24 évesen nekem gyerekem van és párommal fenttartunk egy albérletet.

ami 70e + rezsi 30e +kaja kb 40e + 10e a bérlet.

Én szinte az egész fizumat ezekre költöm.

24 évesen ha anyáéknál élnék, és csak 20 ezret kene leadnom a rezsibe, se kaja se semmit nem kene állnom hálás lennék, nem panaszkodnék.

Én 16 éves koromtól dolgozok és 18 éves koromig heti egyszer én vasároltam be kaját a családnak, fizettem a telószámlám, a berletem, a tankönyveim, a sulim, a hugom tankönyveit, mert anyu nem tudta sajnos állni.

24 évesen, ha nem tetszik hogy otthon le kell adnod pénzt 20 ezret bérelj ki egy saját albérletet, 50ezerért plusz rezsi plusz kaja plusz teló plusz bérlet...

majd megérted miért kell leadnod.

örülhetnél h csak ennyit kell....

ne hogy mar egy 24 eves felnőtt nőt munkája mellett még a szüleenek kelljen istápolni meg pénzelni...

#19

Lehet neked ciki otthon lakni, én úgy vagyok vele nem egy koszos albérletben akarok tengődni, mert onnan aztán sose lehet kitörni, arról nem beszélve hogy akinek fizetsz, Ő dirigál hogy mit lehet mit nem. Ilyen áron biztosabb a szülői ház, főleg ha a szülőkkel sincs probléma.

24F

Látom már előre, hogy le leszek pontozva, mert végigolvastam a válaszokat, és az a trend, hogy mindenki nagyon le van húzva, akitől nem kérnek pénzt a szüleik. Érdekes, miért nem hasznosak ezek a válaszok, hiszen a kérdésre reagálnak, és leírják, náluk hogy van... Na, mindegy, ez az oldal amúgy is úgy pocsék, ahogy van.

A lényeg, hogy tőlem sem kér semmit. Ketten élünk itt jelenleg, én most indítottam saját vállalkozást, még nem kezdtem úgy keresni vele, ahogy remélem, hogy majd fogok, de halad a dolog. (Kopp-kopp)

Előtte hosszú ideig tanultam (nem csúsztam, nem halasztottam, egyszerűen hosszú egyetem). Majd a gyakorlati idő alatt és a kezdésben is támogatott. Sok évfolyamtársam kapott a szüleitől lakást, autót... nekünk ezekre sajnos nem telt (nem is baj persze). Viszont azt mondta, hogy ezt tudja és akarja adni. Ezt követően semmit sem fogadott el és fogad el a mai napig. Tehát a lakhatásom ingyen van, nincs bérleti díj, rezsi. Az ételt magamnak veszem, plusz mindent, amit használok (tisztálkodó szerek, bérlet, stb.) Ezen kívül ahhoz meg én ragaszkodom, hogy nagybevásárlásokat csináljak, az ünnepeket legalább nagyrészt én álljam (pl. vendégek karácsonykor), ilyesmi.

Lehet lepontozni, de nekünk ez az életünk, és nagyon jól megvagyunk így egyelőre. Ahogy haladok előre a vállalkozással, úgy akarok egyre többet és többet adni, illetve jelenleg nekem van egy kis tartalékom, amit én nem magamnak, hanem ennek a családnak szánok. Amikor pedig idős lesz, én akarom eltartani őt.

Én 30 éves koromig otthon éltem. Egy fillért sem kellett adnom, mert szerencsére nem szorultak rá a szüleim. A fizetésem több, mint a felét mindig félreraktam, a szórakozásra pedig külön megkerestem a rávalót.

Az ételre és a számlákra nem kellett sohasem beadnom.

Nekem ez a természetes és sosem volt kérdéses a téma.

Ha ketten élnek, akkor is kell fűteni és főzni. Nem az az egytálételtől múlott a családi kassza.

Sokat segítettem a háztartásban, tehát volt ellenértéke a dolognak. Látták, hogy takarékoskodok, sosem kértek pénzt.