Miért kezel értéktelen tárgyként anyám?

Sziasztok. Sajnos a kérdés teljesen komoly. Anya konrkétan sz@rik az érzéseimre. Annyi a lényeg, hogy ide-oda visz, ahova akar, kérdés nélkül és azt csinál velem és a környezetemmel amit akar. Nincs magántulajdonom, privát szférám, mindig a szeme előtt kell lennem. Nem lehet pénzem, nem találkozhatok sulin kívűl a barátaimmal (azzal az inkoddal, hogy mindig valamilyen vírus van és abba belehalok, ha elmegyek velük szórakozni). Külöórákra járat, amik full fölöslegesek és utálom őket (angol, mert előrehozott érettségit csinálok, de nincs értelme, mert simán leteszem, 2. nyelv, matek, stb, és euzekből se állok olyan rosszul, de hulla fáradtan érek haza és őt nem érdekli, már mennem kell ide-oda. Mindent megszab, mikor mehetek el wc-re, mikor ehetek, mikor kell lefeküdnöm (21:00-kor már ágyba kell lennem) és hogy már suli után 15 perccel itthon kell gubbasztanom. Mindenért leordít, mindenért nyavalyog még akkor is ha jól csináltam valamit, semmi se jó neki. Úgy viselkedik, mintha folyton meglenne neki. Mit kezdjek vele? 17 éves vagyok. Ja, apukámra és rokonokra nem számíthatok. A megbeszélés meg lehetetlen, mert nem lehet vele 2 értelmes szót se váltani.Gyámügyet nem szeretnék belőle, bár már így is lelki roncs vagyok, szóval nem tudom mi legyen.