Hogyan alakítsak ki jó anya-lánya kapcsolatot?

„Amikor fáradtak vagyunk, hajlamosak lehetünk érzelmi alapon megítélni a helyzetet. /Lehet, hogy anyukádra ez igaz./ Néha segít, ha adunk magunknak egy kis időt: megöleljük egymást, és alszunk rá egyet. Másnap talán már egészen másképp látjuk a dolgot”. (Egy hozzád hasonló fiatal véleménye.)

Szerinted anyukád hogyan reagálna, ha mondjuk Te is átölelnéd egy ilyen pillanatban, amikor ideges!?

Vagy egy másik vélemény:

„Nekem sokat segít, ha arra gondolok, hogy a szülőknek is megvannak a maguk gondjai, és ezek gyakran éppolyan súlyosak, mint a mi problémáink” ... „Próbálom a szüleim helyébe képzelni magam. Én mit tennék, ha gyereket nevelnék, és egy ilyen helyzetet kellene megoldanom? ...”

Emellett pedig téged is megtaníthatnak az ilyen helyzetek kommunikálni. Miért ne hallgatnád meg, amikor lecsillapodott, hogy mi a baja? Akkor talán lehetőséged nyílna arra is, hogy te is elmond neki az érzéseidet. Talán az jobban elgondolkodtatná...

Bocs, de az ölelés nem jó ötlet, ha valaki épp ideges. Vagy fáj valamije, akár.

Aki valamikor ideges, az neki soha nem lehet fölösleges, neki az biztos, hogy komoly. Annál rosszabbat nem lehet mondani, hogy most fölöslegesen idegeskedsz, vagy hogy ,,ne törődj vele" vagy hogy ,,nyugodj meg".

Komolyan kell venni azt, hogy neki valami olyan idegesítő, ami neked egyáltalán nem.