Azt miért nem veszik figyelembe, hogy én mit akarok?

14 éves lány vagyok. Az egyik karácsonyi "ajándékom" az volt, hogy a szüleim bejelentették, júniusban elköltözünk egy másik országba. Egy olyanba, ahol még sosem jártunk és még a nyelvét sem beszéljük egyáltalán, ráadásul nem is a szomszédban van.

Engem nagyon lesújtott ez az egész. Nem akarom itthagyni az eddigi életemet. Imádom a sulimat és az osztályomat, ráadásul 8 osztályos gimibe járok, így érettségiig velük tanultam volna. Nagyon sok jó barátom van, sok időt töltünk együtt sulin kívül is. Ezen kívül járok sportolni is, egész komoly szinten, diákolimpián voltam már 3. helyezett, és ezeket az edzéseket is nagyon szeretem, a csapattársaim is a barátaim közé tartoznak, imádok versenyekre járni.

A rokonaink is mind itt vannak a közelben, tesóm nincs, ezért az unokatesóimat érzem félig tesómnak, egyidősek vagyunk kb. és nagyon jól kijövünk, heti egyszer legalább találkozunk, ahogy a nagyszülőkkel is. Mindannyian borzasztóan hiányoznának.

Tudom, hogy más ebben egy óriási lehetőséget lát, meg örülne az új kalandnak, meg hogy másnak sokkal nagyobb problémái vannak ennél, de akkor is, engem lesújtott a bejelentés, hogy 6 hónap múlva itt kell hagynom az egész eddigi életemet, illetve csak a szüleim és néhány személyes tárgyam maradna meg belőle. Pedig én szeretem a mostani életemet, imádom a sulit, az edzéseket és a barátaimat, meg a rokonainkat. Még a házunkat is, a városomat is.

Oké, tudom, hogy van repülőgép, haza lehet jönni, de több ezer km-es távolságból maximum évente 1-2-szer fogunk hazajönni. A többi barátnőm minden nap látja majd egymást a suliban, én meg megjelenek évente 2-szer... nagyon nem lesz ugyanaz, ki fogok esni a baráti körből, még úgy is, ha interneten tartjuk a kapcsolatot.

Mi lesz a sporttal? Oké, hogy a másik országban is lehet ezt a sportot űzni, de közel sem ilyen szinten, mint nálunk, mert ott nincs hagyománya ennek a sportnak.

Attól is félek, hogy fogok beilleszkedni, ha nem beszélem a nyelvet. Tudom, addig még van fél év, már kerestek is nekem magántanárt, de azért fél év alatt nem jutok el olyan szintre, hogy rendesen tudjak beszélgetni, és félek hogy emiatt kirekesztenek.

A legjobban az zavar, hogy a szüleim egyáltalán nem kérdezték meg tőlem, hogy akarom-e ezt. Nem az volt, hogy kikérték a véleményemet, aztán ők is elmagyarázták az álláspontjukat, hogy miért szeretnének költözni. Akkor elfogadtam volna, mert elvégre ők a felnőttek, ők a szüleim, övék a döntés joga. Az zavar, hogy engem abszolút nem vontak be ebbe, meg sem kérdeztek, csak váratlanul a kész tényt közölték. Ráadásul karácsonykor, hát nem volt jó hangulatom az ünnepekben...

Szerintetek jogosan vagyok mérges a szüleimre emiatt? Nem a költözés miatt, hanem hogy nem szóltak előtte, nem kérdeztek meg róla).