Anyának azt mondta 2,5 éves gyermek, hogy nem szeretlek. Tapasztaltatok hasonlòt?

Ne aggódj, az anyját is nagyon szereti, csak ő így fejezi ki, ha valamiért mérges. Akármilyen fejlett a beszédkészsége, akkor is nagyon nehéz kifejeznie olyan érzelmeket, amiket sokszor a felnőttek sem tudnak.

Azt írod, hogy van egy fél éves kistesó: sok nagytesó ilyenkor szokott kisördögé válni, és anyun bosszút áll, amiért nem csak vele foglalkozik, hanem a trónbitorlóval is.

Te, mint apa, gondolom egyformán foglalkozol velük, esetleg a naggyal picit többet. Ezért érzi úgy, hogy most te vagy a világ közepe.

Anyjára azért is haragudhat, ha pl. a kistesó sokáig anyatejes, és ebből ő annyit lát, hogy a kicsi mindig ölben van, és tök jó neki.

A feleséged pedig nincs kizárva, hogy szülés utáni depresszióban szenved, esetleg már az elsőszülött után kijött rajta, de most lett teljesen szembetűnő, amikor egy pici és egy kicsi mellett kell helyt állni otthon, egyedül. Olvass utána, milyen tünetetekkel jár, esetleg olvasd fel neki a cikkekből azt a részt, ami szerinted betalál, és finoman kérdezz rá, hogy ő nem szeretne-e elmenni egy pszichológushoz, aki el tudja dönteni, hogy valóban depressziós-e. Elmondhatod neki ilyenkor azt is, hogy megváltozott, nem volt régen ilyen ingerült, és te szeretnél segíteni, de ez már meghaladja a te erődet is. Viszont maximálisan támogatod, hogy kérjetek külső segítséget.

A másik verzió a "gyes-betegség", ami elég hasonló. Egy tevékeny, hasznos munkaerőből hirtelen évekre haszontalan htb lett, aki nem boldogul a feladatával tökéletesen, és rossz anyának érzi magát. Holott tökéletes anya csak a filmekben van!

Kicsit erősítsd az önbizalmát, pl. mondd el neki is, hogy nem csoda, ha néha kivan, neked is sok lenne ez egész nap. A lényeg, hogy ne adja fel, mert ha ennyire hamar kiborul, akkor az azt jelenti, hogy kicsit feladta ezt az egészet. "Úgyse vagyok jó anya, úgyse tudok boldogulni, mindenki szerint csődtömeg vagyok, és igazuk van, egy idegbeteg állat vagyok, stb..." El se tudod képzelni, hogy mik járnak a fejében egy-egy ilyen kiborulás után, vagy hogy neki milyen érzés, mikor a kicsi odavágja, hogy nem szereti!

A lényeg az, hogy sürgősen kicsit a hóna alá kéne nyúlni, mert az idegrendszere a végét járja, és ha nem zökken ki ebből az állapotból, akkor ez csak rosszabb lesz!

Addig magneB6, ha már nem szoptat, akkor Valeriána relax, vagy nyugtató teakeverék, és sok dicséret, biztatás, és lelki támogatás!

És cibáld el valahová négyesben, akárhová, csak kimozduljon otthonról!

Ami nekünk nagyon építően hatott a szülő-gyerek kapcsolatra, az a strandolás! Ahol meglátja, hogy lehet anyában és apában bízni, még a legmélyebb vízben is vigyáznak rá, és biztonságban van. Az egész napos pancsolás, egy kis úszás és önmagában a kikapcsolódás pedig több napra fel tud titeket is tölteni!

Biztos van valami élményfürdő a közelben, ahol megfizethető a belépő, hidd el, hogy ennyit abszolút megér a dolog, pl. havonta egyszer.

"Sajnos minimalis az eggyutmukodesi hajlandosag pedig minden felsorolt dologgal probalkoztam mar."

No persze. A gyerek, az anyja vagy a személyzet nem működik együtt?:D