Anyum feltörte a facemet es az askomat is nezi folyton nyomoz utánam. Ha itthon vagyok egyedül azt is tudja h mit csinalok és sztem kamerákat is szerelt be. Nagyom erőszakos velem mostanában. Mit tegyek? Nem mondja el h mi a baja. Nagyon félek.14/l

Idézd már be, milyen racionális érvekkel, tényszerű adatokkal operáltál, mert én ennek nyomát sem látom.:D Védelmére keltem annak a válaszolónak, aki konkrét esetet írt le, alátámasztva a kontroll szükségességét, és azonnal megvádoltátok, hogy nyilván ő cseszett el valamit, ha a fia szexchatelt -persze teljesen objektív és racionális érveléssel, idézem: "nekem az az érzésem, hogy..." Hol van itt vitának nevezhető diskurzus?

Amúgy tudod, hogy a prejekciód rendkívül árulkodó?:D

Szóval szerinted egy leírt eset "alátámasztja a kontroll szükségességét"?

Mint egyik válaszoló is írta az ilyen jellegű törekvések általában a várt hatás fordítottját érik el. Amit mondott és amiket mondtam nem a fejünkből pattantak ki mert éppen szeretnénk úgy látni, hanem fejlődéspszichológiával kapcsolatos alapismeretekről, tanulmányokról, kutatások eredményeiről van szó.

Ennek keretében ajánlom figyelmedbe:

[link]

[link]

Az embernek születésétől fogva szüksége van személyes térre. Az serdülőkorban az önállósodás előrahaladásával együtt nő. Igyekszik az ember autonomitást szerezni, a szülőnek pedig valamelyest igazodni kell a helyzethez hiszen a végcél hogy egy önálló felnőtt embert neveljünk, nem egy anyja nyakán csüngő infantilis idiótát.

Megnő az igény időre amit egyedül tölthet, térre ahol saját gondolatait kifejtheti, önálló kapcsolatokra szociális térre. És igen a közösségi oldalak is ide tartoznak. Az indokolatlan mértékű kontroll, az egyén határainak megsértése mint a fentebbi kutatás igazolja, a kapcsolat megromlásához, bizalmatlansághoz, még erősebb titoktartáshoz vezetnek. Ellenben az köztudott hogy amely gyermekek számára biztosított a szükséges személyes tér, kiegyensúlyozotabbak, és jobban teljesítenek az iskolában. Ezért írták az egyébként a válaszoló által küldött cikkben is hogy a fő megoldás a megfelelő bizalmi kapcsolat kialakítása. Ahol a gyerek a szülőhöz tud fordulni ha bármi probléma van, megosztja az élményei magától is. (Ennek okán IS említettem hogy valószínűleg más problémák is leehtnek a háttérben.) A facebook feltörősdivel, és miegyébbel tökéletesen tönkretesszük ezt a kapcsolatot, hogy aztán utána még nagyobb hülyeségeket csináljon a gyerek amiről nem tudunk.

Aztán majd próbálhatja megindikolni magának az illető hogy ő csak jót akart és a többi. Arról nem is beszélve hogy a túlzott kontrollnak hosszútávú negatív következményei vannak az egyén mentális egészségére. Vannak erre vonatkozó tanulmányok, de írtam személyes beszámolót is. Ennyi volt a lényeg. Igen, az internet lehet veszélyes is, igazából az egész élet az. De nem az a megfelelő eszköz arra hogy óvjuk a gyereket erről volt szó.

Projekcióról szerintem most olvastál életedben először miután említve lettek itt az elhárítási mechanizmusok, szóval ebbe ne is menjünk már bele, csak annyit ajánlok hogy olvass még többet.

Majd pont tőled fogok tanulni...meg a wikitől.:D Szegény Popper prof, régi tanárom milyen jókat vihogna most...:D

Vedd már észre, hogy nem velem vitatkozol, te szerencsétlen. Annak azért örülök, hogy a projekció emlegetésére megerőltetted magad, legalább annyira, hogy ráguglizz a témára.:-)

Elég sokat foglalkoztam a témával, a kiskorúak internetes viselkedésével, zaklatásával. Igaza van az egyik válaszolónak, valóban vannak nagyon durva esetek, DE nem a feltörés a megoldás!

Van egy 10 és egy 12 éves unokaöcsém. Velük nagyon sokszor beszélgettem erről, sajnos a nővérem (az anyjuk) megengedte nekik, hogy Facebookon legyenek, viszont egyáltalán nincs képben a veszélyeiről, így a feladat rám hárult. (Természetesen nővérem beleegyezésével). A két kis srác semmi rosszat nem akart, csak beszélgetni a barátaikkal, plusz ők ezt látják most "trendinek". Elmondtam, mire kell vigyázni, együtt átnéztük a barátaikat, és akiket nem ismertek, azokat törölték. Megdöbbentően sok felnőtt férfi jelölgette be őket, és próbált ismerkedni velük (!!), őket tiltottuk. Mikor beléptek az oldalukra, nem néztem meg a jelszavukat, és a beszélgetéseiket sem olvastam, csak azt néztem meg, kivel beszélnem. Ebbe beleegyeztek, és állítottunk fel szabályokat.

Hasonlóan fogom a gyerekemmel is: Azt szeretném tudni, KIVEL beszél. Azt nem, hogy mit. Ha a barátaival cseveg, annak tartalma nem rám tartozik. De a kivel, az nagyon is! Az utcán sem beszélgethetne 13-14 évesen egy 40 éves, idegen férfival, nővel, az interneten ugyanez a szabály. És még van jó pár (mint hogy tilos bármilyen személyes adatot kiadni, másoknak beszólni, kifogásolható képet feltenni, másról képet feltenni, amibe az illető nem egyezett bele).

Vagy elfogadja ezeket a szabályokat, vagy nincs Facebook, nincs internet. Ebben nagyon szigorú vagyok, mert láttam már nagyon csúnya eseteket, és nem szeretnék ennek kitenni egy gyereket. Kell egy olyan bizalmi kapcsolat is ehhez, ahol a gyerek megérti, hogy a szülő a szabályokkal jót akar, és igenis be kell ezeket tartani, mert anya nem mond hülyeséget. Ennek fényében szólni is fog, ha baj van.

Amit anyukád csinál, az normális, mert félt, csak a megfelelő módszert nem tudja, hogy kezelje. Jogod van a privát szférádhoz, neki meg ahhoz, hogy vigyázzon rád. Meg kell találni az arany középutat. Mutasd meg magadtól, hogy kivel beszélgetsz (nem azt, hogy mit), vond bele az internetes tevékenységedbe, anélkül, hogy kérné, vagy kutakodna, hátha lenyugszik.

Én vagyok a meleg fiú anyukája: Popper prof engem is tanított, sőt, baráti kapcsolat volt közöttünk, egy adott főiskolán együtt tanítottunk időnként. Ő két dolgot mondott rendszeresen: Tündérkém, a Messiásokat megfeszítik! b) segíteni csak annak lehet, aki hagyja.

A fiammal próbáltam mindent: volt laza póráz, volt szorosabb póráz, volt szexuálpszichológus (több is). Egyik sem használt. Ő felnőtt akar lenni, felnőtt életet élni, csak az a baj, hogy még GYEREK, akiért ÉN felelek.

Más farkával pedig marha könnyű verni a csalánt.

77%-os: mi is így indultunk, pont ezekkel a szabályokkal. A veszélyeket én is elmondtam, ennek ellenére a gyerek elárulta a nevét, azt, hogy hol lakik, melyik iskolába jár, kb. mikor ér oda és mikor ér véget a tanítás (az egyik legjobb nyolcosztályosba jár).

...és igen, hiába volt a bizalmi kapcsolat, olyan szintű a lázadása, hogy tesz magasról arra, amit mondok neki.

Egy szülőnek az az elsődleges szerepe, hogy megvédje a gyerekét és gondoskodjon róla.

Ha az adott gyerek önsorsrontó és magasról tesz a KÖZÖSEN felállított szabályokra veszélyeztetve a saját testi épségét (jó esetben szexuális kizsákmányolás, rossz esetben eladják prostituáltnak vagy szervdonornak), akkor mégis mi lenne szerintetek a helyes megoldás?

...és akkor most vissza az eredeti kérdésre: szerintem - sok éves tapasztalat mondatja velem - nem teljes a történet és a szülőt is meghallgatnám, hogy miért olvassa a gyerek fb-ját. Ha valaki ad a gyerekének egy adott mértékű szabadságot - márpedig a fb-ot egy 14 éves gyerek hivatalosan nem használhat, tehát adott -, ott kell legyen vmi indok, amiért le kell, hogy ellenőrizze őt.