Hogy lehet hogy apám sosem nyilatkozik negatívan az apjáról?

A szüleinkről tudunk negatívat és pozitívat is beszélni. Különösen egy olyan apáról, aki ivott, biztosan van negatívum. De esetleg ő nem ezekre emlékszik, vagy nem ezekre akar emlékezni. Neki az apja volt, és annak ellenére, hogy ivott az öreg, bizony szerethette - nagyon is! Az iszákos, gyenge, elesett embert is lehet szeretni. A jóra akar emlékezni, és azt akarja, te is a jót tudd róla, és azok alapján képzeld el magadnak a nagyapád.

Kérdezz rá nyíltan, ha beszélnél a dologról, hogy mi volt a helyzet az ivással. Valószínűleg apukád is sok tekintetben azért olyan, amilyen, mert az apafigura az életében ilyen volt. Vedd észre az emberit az emberekben, és ne úgy elemezd őket, mint egy matekpéldát: ezt jól csináltad, ezt nem. Mindenkiben van jó, te is találd meg a te apádban azt, amit dicsérhetsz.

Én apám halála után voltam úgy, hogy egyszerűen "megnyugodtam", és gyakorlatilag pillanatok alatt elszállt belőlem az a düh és gyűlölet, amit több mint 20 év alatt csak gyűlt és gyűlt bennem.

Én egyszerűen úgy éreztem utána hónapokig, hogy innentől fogva felesleges szidalmaznom, felesleges egyáltalán beszélnem róla. Egyszerűen annyi kellemetlen percet, gyomorgörcsökkel teli órákat, napokat okozott hogy a halála után egyszerűen nem voltam hajlandó felidegesíteni magam miatta.

Szerintem egy alkoholista mellett két dolgot lehet csak csinálni, elmenekülni vagy tűrni és várni hogy felforduljon.

Én például megtanultam a jövőbe tekinteni, és mindig próbálok, próbáltam félretenni a múltat. Nem azt mondom hogy ki kell zárni, de nem lehet örökké a múltban élni, és folyton a múltat okolni mindenért. Pont ezért voltam úgy a halott apámmal, hogy a saját életét elcseszte, innentől én uralom és irányítom a sajátomat.

A másik meg, hogy nem akarom senki előtt gyenge és sebezhető embernek mutatni magam, nem akarok panaszkodni, nem akarok senkiben sajnálatot ébreszteni azért mert nekem rossz volt.

Amúgy meg simán benne van az is a pakliban, hogy az ivás mellett azért jó apa volt a nagyapád, már amennyire annak nevezhető.

Apád szerette az apját. Te nem szereted az apádat. Ezért nem érted őt. Ennyi, itt a magyarázatod.

Amúgy latinozhatsz itt, de ami jókat mond apád, azok is lehetnek simán igazak! Már megbocsáss, de ha nem ismerted nagyapád, mégis mi alapon fogod megítélni, mi igaz és mi nem? A kérdésedben azt írod, úgy hallottad, iszákos volt. Úgy hallottad.

És te fogsz pampogni igazságról?

Apád jókat mond az apjáról, amik valószínűleg igazak is. Talán nem a teljes igazságot mondja, de attól még igaz.