Ti mit reagálnátok ha felnőttként megütne valamelyik szülőd?

Nem ütnék vissza, de lefognám a kezét.

Szerencsére nálunk ilyen elképzelhetetlen.

#14 te hol élsz?!

hogy dobálóznánk a jogainkkal?! Igen, vannak, de nem hiszem, hogy bárki megtenné. Amúgy meg az, hogy valaki mennyire felelősségteljes, illetve a felelősségtudatos, nagy részben a szülői neveltetéstől függ :) . Ha valaki, mint szülő elcsszi, (mert valljuk be nem létezett még olyan kor a világtörténelem során, ahol ez mindenkinek elsőre leesett volna, mármint az, hogy felelősség, hogy van olyan)az ne csodálkozzon, azon, hogy minden "mai fiatal" ilyen. Meg mert amúgy nagyon nem, légyszíves menj ki az utcára, és néz körbe.

Biztosan másképp reagál az ember, ha egész gyerekkorában verték, vagy ha ilyesmi nem történt.

A pofon hátterében sok minden állhat. Például (ha korábban ilyesmire nem volt példa) megborult hormonháztartás, pajzsmirigy-gondok, tehát olyasmi, ami fizikailag képtelenné teszi a szülőt az önkontrollra. Ha így van, akkor a kapcsolatot még meg lehet javítani, és a szülő is segítségre szorul.

Ha nem, akkor utána kell járni, az áll-e a pofon hátterében, hogy a szülő semmiképpen sem tud beletörődni abba, hogy ne neki legyen igaza a vitában. Ha ez a helyzet, és nincs remény a javulásra, akkor nincs mit tenni, le kell lépni, mert az értelmes kommunikációnak lőttek, itt már csak harc lesz azért, hogy ki a civódások győztese.

Szóval: azt kérdezted, hogy visszaütne-e az ember, vagy szó nélkül hagyná. Nagy a baj. Mert mindkettő indulatból kezeli a szituációt, az első dühből, a második félelemből, és teljesen győztes-vesztes helyzetté alakítja a kommunikációt, elvágva annak az útját, hogy valaha is egyenrangú felek kommunikációjává váljon. Látsz ez utóbbira esélyt? Ha nem, lépj le, amint lehet. Ha igen, tegyetek érte együtt.