Normális hozzáállás ez ehy egyedülálló anyuka részéről?

Nagyon gyorsan keress valami szakembert, aki segít feldobni az önbizalmad, különben egy besavanyodott egyedül maradó lányka leszel.

Anyád nem a párod, sem gazdád, ha el akarsz menni, menjél, ő meg hisztizzen.

Fog, sokat meg sírni, üvölteni, de téged ne érdekeljen, felnőtt ember vagy, anyád meg keressen párt magának, vagy foglalja le magát.

Nagynéném már egy ideje hisztizik, hogy nem mehetek ki a páromhoz, mert... de nem érdekel. Nem fogom feladni a szerelmemet, az álmaimat, csak azért, hogy ő ne legyen egyedül. Üvöltözni fog, meg hálátlanozni, és?! Oldja meg az életét, én nem a rabszolgája vagyok, és megbolondulok, amiért vele kell élnem, mert egy manipulatív liba, aki lenyúlja a pénzem ráadásul.

A kérdésre: igen, ez elég gyakori az egyedülálló anyák részéről, ilyen értelemben "normális", várható viselkedés, még ha nincs is igazuk, és hibás magatartásforma a részükről.

Mit tehetsz? Vállalod a balhét és elmész. Ennyi, semmi mást nem tehetsz, különben csak elodázod a problémát.

Viszont azzal számolhatsz, hogy talán élete végéig ilyen lesz, de ha igen, akkor balhézni fog akkor is, ha végül behódolsz neki, meg akkor is, ha éled az életed, szóval inkább tanuld meg elviselni a balhét, de éld az életed!

Légy türelmes anyukáddal, ez nagyon nehéz időszak neki. De a türelem nem jelenti azt, hogy nem fogod a saját utadat járni.

Jelentsd be időben, ha programod van (ahogy csinálod is), legyen ideje barátkozni a gondolattal.

Beszélj meg vele is előre programokat, amikre számíthat, készülhet.Később, ha már teljesen elköltöztél, sokat segít, ha előre tudja, hogy pl. kéthetenként szombat délután elmentek moziba, vagy vele ebédelsz, vagy amit akartok, csak lehessen előre tudni és készülni rá.

Beszélgess vele minél többet, újra és újra mondd el neki, hogy mennyire szereted, milyen jó anya és hasonlók (főleg, ha ezeket őszintén tudod mondani, az nagyon jól esik ilyen helyzetben)

De ettől még adott napon búcsúzz el mosolyogva, utazz, dolgozz, tanulj, éld az életed, és a megbeszélt napon hívd fel vagy látogasd meg anyukádat, mesélj neki az életedről, és előbb utóbb belenyugszik, hogy neki is egy új életszakaszra kell berendezkedni.

Nincs feltétlen férjpótlékra szüksége, sokan élnek teljes életet egyedül is. Vállalhat önkéntes munkát, járhat színházba, beiratkozhat a helyi könyvtárba, tanfolyamokra, klubokba, vállalhat pótnagymamaságot, bejelentkezhet mesét olvasni a gyerekkórházba stb. Máris nem érzi magát fölöslegesnek, és nem kell kétségbeesetten kapaszkodnia beléd.