Normális ez a hozzáállás apukám részéről?

ez már csak így megy.

voltál már állásinterjún?

Ó, ez még semmi.

A saját anyám, aki 30 éve otthon ül mentális betegséggel, és mostanra le is százalékoltatta vele magát, ugyanezt csinálta velem.

Örököltem tőle azt a szart, hiába próbáltam 20 munkahelyet is, egy sem maradt meg.

Hál' Istennek a férjem úgyis szeret dicsekedni vele, hogy el tud tartani - bár én nem igazán örülök neki -, így nincs gond belőle, maradok háztartásbeli.

Nagyjából mindenki megértette a dolgot a környezetemben, a saját családomon kívül.

Anyám hónapokon keresztül minden nap elmondta, hogy nincs is semmi bajom, és állandóan küldözgette az állásajánlatokat.

Akkor maradt csendben, amikor egyszer meguntam, és visszaküldtem neki a zárójelentéseimet.

N foglalkozz apáddal. Hogy normális-e, azt ugyan nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nem fogja abbahagyni.

kitartást, és jobbulást neked!

ja, persze azóta is a saját családom nevez kitartottnak.

Még az anyósom is megértette, hogy nem én szeretnék itthon ülni, ők nem.

Apukád hozzáállása teljesen rendben van.

Az én agyamat naponta többször felb.asszák, olyankor elküldön őket a zsiráf román k.urva anyjukba, elszívok egy cigit (de már leszokóban vagyok!), oszt már jobb is.

67%-os, te fizikai problémáról beszélsz, én mentális betegségről. Nem ugyanaz.

Nem érzem, hogy le kéne állnom veled vitázni.

Örülök a kitartásodnak, így tovább :)

hogy gondolod kislány ki fog eltartani

tipikus mai szerencsétlen