Mások is voltak úgy, hogy valamit nem mertek elmondani a szüleiknek? (többi lent) 16/f

Engem az osztálytársaim szekálnak tavaly óta, amióta középiskolába mentem. De általánosban sem szerettek túl sokan. Mindez arra vezethető vossza, hogy dadogok. Konkrétabban nagyon zavaróan és sokszor érteni sem lehet, hogy mit szeretnék mondani. Ez egészen kiskorom óta van így, akkor is már szüleim elvittek szakemberhez és egy kicsit javult. Majd általános iskola vége felé elkezdtek miatta többet szekálni meg kiröhögni. A helyesírásom is katasztrófa volt, de még most is megesik, hogy egy-egy szót rosszul írok le. Mostanában azt tévesztem el sokszor, hogy mikor kell l vagy r betűket írni. Bármennyire is odafigyelek, sokszor akkor is félreírom véletlenül. Volt olyan is pár éve, hogy az r betűt kimondani sem tudtam, meg nagyon sokszor nem is értik még most sem, hogy mit mondok és mindig visszakérdeznek.

Visszatérve, a mióta középiskolába mentem, egyfolytában kiröhögnek, megaláznak miatta, éppen ezért megszólalni sem merek, csak akkor, ha nagyon muszáj. Mindig megkeresem a leghátrább lévő helyet és ott maradok a nap végéig. Tudom, hogy ezek az évek a legnehezebbek és sok ember átesik ilyeneken, de ez egy olyan dolog, amiről nem én tehetek. Próbálok ellene tenni, de még így is lassú a haladás.

A szüleim nem tudják, hogy ezek történnek velem és nem is merem nekik elmondani. Igen, ennyire van köztünk bizalmi kapcsolat.. Kicsit nehéz volt már ezt magamban tartani, viszont az a 2 ember, akiknek tudniuk kéne, még mindig nem tudja.

U.i: bocsi ha valamit elírtam, mindenesetre visszanéztem párszor és kijavítottam, amit elhibáztam, de ha még vannak hibák, akkor bocs még egyszer.