Miért olyan nehéz elfogadni, hogy nincs semmi kérésem? 16/f

A szüleim mindig nagy gondban vannak, hogy mit vegyenek nekem karácsonyra, de számomra egyszerűen semmi nem kell, nekem mindenem megvan. Szüleim szerint olyan hülyén néz ki, hogy nem kapok semmit, de hogy őszinte legyek, nekem teljesen mindegy, hogy hülyén néz ki vagy sem, akkor sem kell felesleges dolgokat venni nekem, csak azért, hogy kapjak valamit, aminek amúgy semmi értelme és semmi hasznát nem vennék.

Tavalay gördeszkát kaptam, amit már előtte is szerettem volna, de csak tavaly sikerült megkapnom és kb olyanokat is mondtak nekem, hogy persze akkor kértem olyan hülyeséget, annyiszor le is sérültem miatta, nem hiszik el, hogy semmi értelmesebb dolgot nem szeretnék idén. Pedig tényleg nem.. Én azt nem hiszem el, hogy ilyeneken kell vitatkoznunk.

Szüleim egyébként normálisak, szóval nem kell semmiféle őrülteknek elképzelni őket, csak most nagyon rá vannak kattanva erre a témára. Abból a pénzből, amit a felesleges karácsonyi ajándékomra költenének, inkább költség magukra, ígyis kb minden pénzüket rám költötték, de vállaltam diákmunkát nem olyan rég és a pofám leégne, ha tőlük kéne kérnem valamire, mindig mindent a sajátomból veszem meg és nem is szórom el. Elég sprórolós vagyok, amit nekik köszönhetek, mert tudom, hogy milyen, amikor valaki hónapról hónapra él.

Szóval komolyan nem tudom, miért nem értik, hogy én azt szeretném, hogy ez így lenne.