Ti ezt furcsának találjátok?

Miért lenne ez beteges?

Én 44 éves vagyok, rég nem élek apámmal, mert férjem családom van. Még évekkel ezelőtt amikor először repültem egy távoli országba, apám kérte a repülőjáratszámát, és a szálloda nevét. (akkor még nem volt internet, meg mobil) Ez a szokás még ma is él. Ha megyünk repülővel bárhová akkor rögtön megadom az összes infót apunak. Ő is és én is nyugodtabbak vagyunk így, hogy tudjuk a másik hol van vagy tudja, hogy hol vagyok.

Sokan tűnnek el a világban végleg úgy, hogy senki nem tudja hol járt utoljára. Így legalább van valaki aki tudni fogja, és ha baj van, tud intézkedni szinte azonnal.

Szerintem ez teljesen természetes.

Ha valakik együtt élnek, akkor elég fura lenne, ha az egyik csak úgy eltűnik és nem tudja a család többi része, hogy csak ott aludt egy barátnőjénél vagy összeverve fekszik egy árokban.

Nálunk is így volt, és oda-vissza működött. Ha a szüleim elmentek valahova, ők is mondták, hogy hova, mikor jönnek kb.

Szerintem az a gáz, ha egy család tagjai úgy élnek egymás mellett, mint az idegenek és nem érdekli őket, hogy mi van a másikkal.

Mi brteges van ezen? Így viselkedik egy felelösségteljes felnött, aki szereti a családját. Szüleim 50 felett járnak, de ha mennek valahova messzebbre, akkor szólnak valakinek, hogy pontosan hova mennek és mikorra érnek oda és ahogy megérkeztek felhívják öket és akkor is, amikor hazaérnek. Külön élünk, de még mindig szólunk egymásnak, ha utazunk valamerre.

Persze ilyet nem lehet egy olyan családtól várni, akik egymást helykitöltönek veszik és semmi kötödés közöttük. Ilyen embereknek az ilyen szintü törödés érthetetlen.

Azért furcsa csak, mert szokatlan, hogy valaki ennyire jó viszonyt ápoljon a szüleivel.

De jobbnak tartom, mert ha bármi van, akkor tudnak továbblépni. Nagyjából én is így csinálom, valaki biztosan tud arról, hogy pontosan hol vagyok - nem muszájból. Azért az gáz lenne, ha felszállnék egy repülőre úgy, hogy senkinek se szólok :-)

Szerintem a gyerekeim is ilyenek lesznek és nem fogok azon kattogni, hogy éppen kivel hempereg :-) Felnőttek vagyunk, hozzátartozik az élethez.

Az természetes és el is várható, hogy elmondod, hogy nem fogsz otthon aludni. Normálisnak tartom még (habár azt már nem várnám el), ha elmondod, hogy kinél alszol.

Azt viszont én is furcsállom, hogy

1. megadod az illető elérhetőségét (még lakcímet inkább elfogadhatóbbnak érzek);

2. és különösen, ha este és reggel is felhívod apukádat.

Persze még szüleidnél laksz, meg nemrég még gyerek voltál, de ez utóbbiakat le kéne építeni. Ha én huszonéves egyedülálló fiatalember lennék és barátnőm velem töltené az éjszakát, hát igencsak lelohasztana, ha este és reggel a szüleit hívogatná. Azt érezném, hogy egy kislány van velem, nem egy nő.

A délutáni, esti programoknál szintén fölöslegesnek tartom elmondani, hova mész. Elég annyi, hogy vacsorára érsz haza, vagy még később, ne várjanak szüleid, feküdjenek le stb. Az más, ha elmondod, hogy pl. színházba mész és izgalommal várod a színdarabot, vagy rég nem látott osztálytárssal találkozol, és kíváncsi vagy, mi történt vele.

#18

Szerintem is fura telefonálgatni, de ne aggódj, majd te is le leszel szavazva jól :DDDD

3 éve egyedül élek, de édesanyámnak én is mindig megmondom, ha idegennel találkozok, és a telefonszámát is megadom.

Nyomorult világot élünk, nem bízom a véletlenre.

Ennek ellenére nem vagyok fejben gyerekes, nincs összefüggés a kettő közt.

Amikor édesanyám párt keresett, fordítva is ugyanez volt. Vagy ő is gyerekes?

23/N