Anyám beteg, mit csináljak?

Elöször is mindjárt 17 éves lány vagyok, és van egy 19 éves növérem. Mindketten nagyon kivagyunk anyám miatt, aki most már egy hónapja betegszabadságon van. Felsorolok pár dolgot, amit csinál, és szerintem egyáltalán nem normális.

Két hetente zuhanyozik, és akkor is csak úgy, hogy korán reggel (7-8 körül) besétál a munkahelyére, hogy ott mosakodjon, régebben engem meg tesómat is magával vitte, és nem engedte hogy otthon zuhanyozzunk. Most már megoldottam ezt a problémát hogy mikor elmegy otthonról egy kis idöre, akkor zuhanyzom es hajat mosok.

Mostanában minden kis dolgon kiabál (megértem hogy sok dolog miatt mérges, nem vagyok 5 csillagos gyerek, de nagyon próbálkozom hogy jó legyek) de fárasztó, mikor pl. azon kiabál 3 órát, hogy a wc-ben talált egy kis körömdarabot, miután levágtam a körmöm.

A házunkba senki nem jöhet (2 közeli haveromon kívül), mert akkora a rendetlenség, hogy alig férünk el. Mindig mikor az egyik haverom jön, a fél életét elsírja neki (igen, szószerint sír) és nagyon sokszor ezt csinálja.

Anyám nagyon kontrolláló, és ha valahova elmegyek, óránként hivogat telefonon, pedig soha nem voltam részeg, nem cigizek, nem drogozok.

Anyámnak súlyos étkezési zavarai vannak, az egyik az anorexia, a másik meg ortorexia, vagyis nagyon pontosan megnézi mit eszik, és mindennek biónak kell lennie, és egészségesnek, és a körülöttelévök étkezését is erösen kontrollálja. Naponta kétszer eszem. Egyszer a suliban, és otthon anyám a napi dió, mandula meg más egészséges dolog napi adagomat (amit ha egyszer is elfelejtek, megint kiabálás és ordítozás van).

Itt csak pár dolgot soroltam fel, de lenne még több is. Otthon folyamatosan szorongok, föleg, mikor ö is otthon van. Olyankor egész végig dumál és azt akarja hogy az egész család körülötte ugráljon. Nem akarja, hogy valaha is elköltözzek, mert "neki kell segítség" és "ö mindent megadott nekünk".

Nem tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel. Érzem, hogy én is kezdek ugyanolyan folyamatosan ideges lenni mint ö, és ezt nem akarom. Nem csak én mondom. hogy elmebeteg, ezt egy pszichiáter is igazolta.

Nincsenek barátai, soha nem jár el sehova, mert mindenen spórol, amit megtudok érteni, de igy alig van nyugtom töle.

Legalább 4 évig nem tudok saját lábra állni, mert tanulok.

Mit tudnék tenni?