Mit tegyek, ha az anyám állandóan veszekszik velem és az őrületbe kerget? 18/l

Rendszeresen ordibál velem amiatt, hogy szerinte túl gyerekes vagyok. Ugyanis néha unalmamban szoktam igy firkálgatni mondjuk gépezés közben, vagy tanulás közben és ilyen kis gülü szemű, nagyfejű, karikatúrára hajazó állatokat meg emberkéket rajzolgatok, vagy kajákat és volt, hogy valamit csinált a szobámban és meglátta az asztalomon a papirjaimat tele ezekkel a rajzokkal és leüvöltötte a fejem, hogy 5 évesnek érzem magam, hogy ilyen hülyeségeket rajzolok? Ezek nem állatok meg emberek, egy igazi egérnek pl. nincs is akkora szeme, ez teljesen szar, aztán már azzal fenyegetett, hogy elvisz valami pszichiáterhez, mert nem vagyok normális..

Vagy amiatt is gyakran veszekszik velem, hogy csendesebb vagyok az átlagnál (legalább is ő ezt hiszi, normális emberekkel amúgy simán elbeszélgetek bármiről, csak vele nem..) meg nem szoktam bulizni járni, hanem amikor nem iskolába megyek, itthon vagyok és itthon ülős dolgokat csinálok, könyveket olvasok, játszok, chatelek. Elég ritkán van, hogy elmegyek itthonról, olyankor is 2 barátnőmmel szoktam és legutóbb akkor mentem el velük pár hónapja, amikor volt egy ilyen animés rendezvény a városban és arra mentünk. Emiatt is lenéz amúgy, hogy animéket nézek néha, egyszer nálunk volt egy unokatesóm, aki 12 éves és ő is animéket szokott nézni és amikor nálunk volt, előfordult, hogy a telefonján nézte őket és anyám meglátta ezt és egyből elkönyvelte magában, hogy az összes anime 10-12 éves kisgyerekeknek való és múltkor bejött a szobámba, amikor én is épp animét néztem (az Anothert egyébként, aki nem ismeri, nyugodtan utánanézhet, miről is szól..) és elkezdett üvölteni velem, hogy azonnal kapcsoljam ki, az gyerekeknek való, hiszen XY-ka is nálunk volt múltkor és ő is ezt nézte, szóval ezek szerint én is agyilag egy 12 éves szintjén vagyok..

A másik, amivel kiborit, az az, hogy a ruháim miatt is állandóan veszekszik velem. Vettem pl. nem rég egy felsőt a H&M-ben, ami hosszujjú volt, de a vállánál ki volt vágva és amikor meglátott benne, teljesen kikelt magából, hogy hogy merem felvenni azt, ráadásul az iskolába, mindenem kint van belőle (a vállam szerintem nem egyenlő a többi testrészemmel..), azonnal vegyem le. Én meg nem akartam, erre nekem jött és elkezdte tépni a hajamat, meg le akarta ráncigálni rólam a felsőmet. Erre apám meghallotta, hogy ott ordibál velem, én meg sirok, erre ő is velem kiabált, hogy vegyem le azt a qrvás felsőt és vegyek fel valami normálisat helyette, szóval átvettem. Aztán délután hazajöttem az iskolából és anyám úgy fogadott az ajtóban, hogy ott vihogott, én meg kérdeztem, hogy min röhög, erre nevetve mondta, hogy amig nem voltam itthon, megkereste azt a qrvás felsőt, amit reggel fel akartam venni és széjjeltépte..Közbe akkor vettem egy pár napja, még nem is volt rajtam azelőtt..

Aztán ott van a tanulás, van két tantárgy, amiből nagyon rossz vagyok, az egyik a történelem, bár mostanában elég sokat tanultam törire, úgyhogy talán félévkor meglesz a 3-as. De van egy másik tantárgyunk, ami ebben az utolsó évben jött be és ilyen műszaki rajzokat kell rajzolgatni, meg ilyen csapágyakról meg gépelemekről tanulunk, de egyszerűen annyira nem érdekel, meg nincs semmi érzékem ezekhez a műszaki rajzokhoz meg ilyesmikhez, hogy 2-esre állok éppen. De ezen a két tantárgyon kivül mindenből 4es-5ös vagyok, meg versenyekre is járok, nemrég az iskolában volt egy kémia verseny, amire az évfolyamból mentünk vagy 40-en legalább és 3. lettem. De arra nem mondott semmit, meg úgy alapból, ha bármilyen sikerem van, azt nagyivből leszarja, de ha egy tantárgyból, amiből még csak érettségizni se kell, meg sehova nem számit, 2esre állok, akkor már el akar tiltani mindentől, meg el vagyok mondva mindenféle idiótának..

És ha mindez nem lenne elég, gyűlöli a barátnőimet is és mindig olyanokat mond, hogy csak kihasználnak, meg biztos kiröhögnek a hátam mögött és direkt hülyeségeket mondanak nekem. Pedig még egyikükkel se találkozott SOHA..

Pl. volt, hogy elmentem velük iskola után vásárolni és vettem egy ruhát, mert amikor felpróbáltam, nekem is tetszett, de azért kiváncsiságból megkérdeztem őket is, mit szólnak hozzá, ők meg azt válaszolták, hogy tök jól áll. És nem azért mondták ezt, mert nem akartak megsérteni, mert ha olyat veszek fel, ami szarul áll rajtam, megmondják, hogy nem áll jól, inkább más szabásút vagy másmilyen szinűt vegyek. Viszont arra a ruhára azt mondták, hogy jól nézek ki benne, ezért megvettem, itthon megmutattam anyáméknak, erre anyám megint üvöltött velem egy sort, hogy miért vettem meg, olyan szarul néz ki, mire mondtam, hogy mert barátnőmék szerint is jól áll, erre olyanokat mondott, hogy úgy nézek ki benne, mint egy sarki, biztos azóta is röhögnek rajtam, hogy át tudtak verni..

Meg volt, hogy beteg voltam és amikor visszamentem, kérdeztem egyik barátnőmet, hogy volt-e valami, amig nem voltam és elmondta, hogy mikből fogunk a közeljövőben dogákat irni meg ilyesmi, csak azt elfelejtette mondani, hogy szülői értekezlet lesz. De utána a szülői előtt egy héttel megtudtam mástól és szóltam anyámnak, mikor hazajöttem, hogy jövő héten lesz, erre teljesen agyf4szt kapott, hogy miért csak most szólok, ne hazudjak neki, hogy csak egy héttel előre mondja az osztályfőnök, mert ő ezt nem hiszi el, erre mondtam, hogy szólt hamarabb is, de én most tudtam meg, erre kérdezte, hogy miért most tudtam meg, mire mondtam, hogy mert barátnőm elfelejtette ezt mondani, amikor visszamentem. (De amúgy mellesleg tökmindegy, mikor szólok neki, mert nem dolgozik, szóval még csak nem is kell hamarabb eljönnie a munkahelyéről vagy valami..). Erre már mondta, hogy biztos direkt nem szólt hamarabb, meg hogy miért nem veszem észre, hogy ezek nem a barátnőim, csak kihasználnak, aztán röhögnek rajtam együtt a hátam mögött?

Szerintem amúgy azért van ennyire a barátnőim ellen, mert amióta csak összeházasodtak apámmal, nem találkozott senkivel, egyedül akkor beszélt valakivel, amikor a munkahelyén volt és mióta nyugdijba ment, velük se találkozik, szóval nincs egy barátnője sem meg semmi és irigy rám..

De már teljesen kikészülök idegileg, hogy mindig, minden miatt üvöltözik velem, soha egy db kedves szava nincs hozzám..Semmit nem merek elmondani neki, mert sose tudom, mi miatt lesz megint idegbeteg..Hogy birjam ki?