Szerintetek miért ösztönzi arra egy szülő a gyerekét, hogy érje be a gyári munkával?

25 évesen gyárban dolgozom évek óta, 100 ezer forintért. Kilátásom így a normális önálló életre nincsen, otthon is lakom. Most úgy döntöttem, hogy megcsinálok még egy szakmát, elmegyek egy német tanfolyamra, és az a célom hogy Ausztriában találjak munkát. Határ mellett lakunk, szállás, vagy költözés nem kellene, csak átjárnék, szerencsére saját autóm van. Viszont a tanfolyam elvégzése közben nem lehet dolgozni 8 órában, mert nincs rá idő. Ezért felmondok a gyárban, és elkezdem a sulit, (pár hónapig tart),ennek az árát már össze gyűjtöttem, addig meg vagy munkanélkülit kapok, vagy találok egy részmunkaidős állást. Ezek a terveim viszont nem lettek túl népszerűek a szüleimnél, szerintük úgysem sikerül, csak kidobott pénz, és majd bánni fogom hogy feladtam a jó!! munkámat, ahol évek óta voltam. Ez a legfurább benne, hogy ők ezt jó munkának gondolják, egy koszos gyári, fizikai munkavégzést nőként, ráadásul ennyi pénzért. Mondtam nekik, hogy ennyi pénzből soha nem fogok tudni elköltözni, és csak nyomorogni fogok. Erre az volt a válasz, hogy minek költöznék el, nem jó nekem itthon? Hozzátenném hogy egy pici lakásban élünk hárman, páromat, vendégeket nem látnak szívesen, mert zavarja őket. Tehát nem arról van szó, hogy egy többgenerációs családi házban tényleg ottmaradhatok, családot alapíthatok. Nekem ez fura, már olyan csúnya dolgok jutottak eszembe, hogy azért akarják hogy gyárban maradjak, hogy ne tudjak elköltözni tőlük, mert nem képesek elengedni.