Apukám miért nem látja a dolgok érzelmi/pszichés oldalát?

A férfiak általában a problémára azonnal megoldást keresnek. Ez természetes.

Mondd el apukádnak, hogy néha csak arra van szükséged, hogy meghallgasson és megöleljen.

Mert férfi:)

Viccen kívül, a férfiak egészen máshogy állnak hozzá a problémákhoz és a megoldásukhoz, mint a nők. (Maga az is más, hogy mit tekintenek egyáltalán problémának, és az is, hogy élik meg őket.)

Ne csodálkozz!

"az esetek döntő többségében úgy érvel,hogy tökre az jön le az egészből hogy olyanért is magamban keressem a hibát ami igazán nem is az én saram."

Miért? Mit kellene mondania, hogy te vagy a hibás? A kesergéssel nem lesz megoldva a gond. EZZEL áll melléd, helyesen teszi. Az nem támogatás ha rád hagyja hogy magad okolod. Igenis, érveljen, győzzön meg ha rosszul gondolod a dolgokat. Klassz apád lehet, bár nekem jutott volna ilyen, de az enyém mindenért engem okolt. Még akkor is én voltam a szemében a hibás, mikor egy osztálytársam ok nélkül megütött, mert "biztosan provokáltam valamivel" úgyhogy megérdemeltem.

Szerintem apáink rengeteg dolgon keresztül mentek és tudják milyen nehéz dolgokkal kell ezután szenbesülnünk, mert nehezebb ha kidobhatnak a munkahelyedről és az a probléma, hogy lesz a probléma, hogy ha nem kapsz új munkahelyet akkor a gyerekeid taníttatását, szórakozását se tudod finanszírozni. A mi lelki problémáink leginkább számunkra fontosak, mert mi még nem tudjuk mi is igazán az élet. Pl én a nyári munkahelyemen szembesültem néhány nehézséggel, amikor tényleg átverik az embereket tömegesen. Apuink lehet félnek kimutatni az érzelmeinket. Nekem se volt nagyon nyílt kapcsolatom apámmal, mert neki részben mások a fontos dolgok. Lehet arra törekszik, hogy vegyem észre milyen igazságtalan is tud lenni ez az élet. Lehet korkülönbség miatt is, mert ő már 60 éves.

18/L