Szülők, és 25 év feletti "gyerekek" ti hogy élitek meg hogy még mindig együtt kell élnetek?

Én megorulok, néném mindenbe beleszol, és totál hulyének néz, de a pénzem az kell neki. Ugy a 80%át lenyulja, minden szarságra...

De két hét és koltozok a páromhoz és akkor megszunok, mint pénzeszsák.

Már nem élek otthon, de közelebb voltam a 30-hoz, mint a 25-höz amikor elköltöztem.

Bár nagyon jó a kapcsolatunk, a végefelé már nem volt könnyű. Édesanyámmal sok volt a konfliktus, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy sajnos megrokkant az egészsége és nehezen viselte, hogy át kell adnia az irányítást. Megfordult a szülő-gyerek szerep.

26 éves vagyok. A szüleimel jó a vizony, összeköltöznöm nincs sajnos kivel, legalább tudok félre is tenni. Sajnos egy szobáért is elkérnek 50-70 ezreket, egyszerűen nem ér az önállóság annyit most, hogy semmit ne tudjak spórolni és legyen még 2-3-4 lakótársam, akik közül egyet se ismerek. Akkor már a szülők.

Van saját szobám, a lakás viszonylag nagy, így nem vagyunk egymás szájában. Ha megyek valahova, mindig szólok, de nem szoktam nagyon részletezni, max ha ismerik az illetőt, neki mondom a nevét meg hogy majd jövök. Ha sokáig kimaradok, dobok egy sms-t, de ennyi.

Pénz: a fizum negyedét leadom (nem sok sajnos), a többiből fedezem a költségeim, vásárolok otthonra is ezt-azt, ha kérik vagy épp boltba megyek.

Kaja: hétköznap eszem a munkahelyi menzán, hétvégén olyat főznek, amit mindenki szeret.

Házimunka: hétévégn rendbe vágom szépen a lakást, de az egyik szülőm már nyugdíjas, úgyhogy hétköznap ő tesz-vesz, mosás megy a többiek ruhájával együtt, szennyes edényem nincs kb. egy bögrén kívül, szóval nem sok vizet zavarok hétköznaponként.

2 évig éltem anyámmal és az új családjával (férje, féltestvérem). Elváltam, és nem volt hová mennem a kicsi gyerekemmel.

Durva, szomorú időszak volt. Mindent én csináltam, csak én mostam és teregettem, mosogattam, takarítottam. Ezzel nem lett volna gondom, de anyám mégis egyfolytában gonoszkodott, határozottan el akart marni. Mindenkinek panaszkodott, hogy én ott vagyok. Napi szinten kifejezte a nemtetszését, ellenségesen viselkedett. Elvállaltam egy munkát, de a gyerekre nem volt hajlandó addig vigyázni, így ott kellett hagynom az állást, gyes meg nagyon kevés volt. Bölcsődébe helyhiány miatt nem vették fel a kicsit.

Össze akart boronálni minden szembe jövő férfival, csak hogy megszabaduljon tőlem.

A férje egyébként normális volt, ő segítőkész volt. De elmérgesedett nagyon a helyzet. Mikor lett egy tartós kapcsolatom, anyám szinte kirakott, mikor pedig még nem tudtuk, hogy el akarunk -e köteleződni egymás felé, mert csak a kapcsolat legelején voltunk.