Mondta anya hogy menjek és mosogassak el, azt mondtam hogy még 1 óra (tanultam) és megyek. Erre ő felkapta a vizet és elmosogatott. Azota azt hallgatom hogy mekkora szemét vagyok. Mi a véleményetek?

Es a szulo megis miert nem tud elmosogatni? Ugyanugy iskolaban van a gyerek is, amig a szulo dolgozik es sokszor joval farasztobb az iskola, mondom ezt ugy hogy nekem is van gyerekem. Latom mennyit tanulnak, valamint napi 7-8(!) orajuk van, ami majdnem egy teljes munkaidonek felel meg. Ehhez kepest aki irodai munkat vegez -koztuk en is- nem hiszem hogy annyira leterhelt lenne, hogy ne tudna elmosogatni, ugyanis a szuloknek mar nem kell otthon orakat tanulni miutan hazamennek 7-8 tanitasi ora utan..

Nehany szulo nagyon lusta es meg a gyerekere van kiakadva.. komolyan hihetetlen.

Én is lepontoztam sokmindenkit. Igényes ember vagyok és nem szeretem ha rendetlenség van. Gyerekem is van, igaz még baba. Nem azért pontoztam le, mert szerintem a gyerek dolga a mosogatàs...hanem az egész hozzáállàs egyeseknek, a gúnyolódàs, feltételezgetés...

Az a gond, hogy nem tudjuk a hàtteret. Simàn el tudom képzelni, hogy az anyuka fõzött, kellett volna neki a hely vagy olyan edény, ami épp mosatlan volt. Szeretett volna haladni. Vagy valakit vàrtak és nem akarta, hogy ott figyeljen a mosatlan. Az is lehet, hogy a gyerek mondta olyan hangsúllyal, hogy nem hitte el, hogy menni fog. Vagy màr tele az ígéretekkel a padlàs....

De persze lehet, hogy a gyereknek van igaza.

Legközelebb, mielõtt tanulsz, kérdezd meg, hogy segíthetsz-e valamit. Nem hinném, hogy fél órànál több munkàt bíz rád anyukád. Utàna meg szólj, hogy tanulsz. Nem hiszem hogy zavarna. Ha mégis, akkor kérdezz visssza, hogy jó lesz-e egy óra múlva, mert ezt meg ezt befejeznéd.

Valóban két oldalú a kérdés, éppen ezért nem is alkotok róla véleményt.

Amit viszont el tudok mondani, az az, hogy nálunk nincs ilyen, és nem is lesz.

Én örülök neki, hogy ha valaki kiveszi a részét a házimunkából és a család életéből, felesleges pattogni, meg siettetni a másikat, mert az külön stresszforrás, mindenkinek megvan a maga ritmusa, a maga kis ügyei.

Itt ha kérek valamit, akkor az legfeljebb annyiban van meghatározva, hogy mikorra végezze el az illető legkésőbb, azt is csak akkor, ha indokom is van rá.

Így a másik is szívesebben segít, kérés nélkül megcsinál a férjem is, a gyerek is mindent, ami épp eszébe jut.

Előfordul, hogy a gyerek a gép előtt felejtődik, és hirtelen sürgős lesz valami, akkor még időben figyelmeztetem, hogy fut az idő, amint végzett az aktuális "körrel", indul magától. Egyébként elég ritka, hogy ilyen lenne.

Ha vendégeket várok, és kupleráj van, akkor gyorsan rendet teszek magam, nem szükséges a többieket pattogtatnom. Én azért rutinosabb vagyok a házimunkában :)

Akárhogy gondolkodom, baromi ritka az, amikor tényleg hirtelen kell rohanni valahova, és egyáltalán nem ér rá. Olyankor is értelmesen meg lehet kérni a másikat, és megvárni, amíg befejezi a maga dolgait.

Sosem értettem ezt a "mostazonnal" hárpia mentalitást, pedig anyám is ilyen volt. Az öcsém csak azért bukott többször is a suliban, mert annyit csesztette, hogy már úgy lázadt, hogy semmit nem csinált meg, amiért folyamatosan zaklatták.

Persze ha anyám tett valamit ,akkor közben nem lehetett zavarni, ki kellett várni, míg végez vele. Mi bármit csináltunk, az sose volt olyan fontos, mint amit éppen kitalált.

Nagyon utálatos az ilyen viselkedés, és csak feleslegesen gerjeszti a feszültséget.

Utolsó. Nálatok nagyon szuper családi légkör lehet otthon. Te vagy az igazi NŐ, akit nem fog a hárpiasága miatt megcsalni a férje, és akit nem fog utálni egy életen át a gyereke. Jól csinálod, amit csinálsz, ne változtass ezen soha :-)

Egy 17 éves lány, akinek nagyon rossz családi légkör volt otthon mindig is.

Ui.: Ezt csak azért osztottam meg, mert szerintem szüksége van az embernek arra,hogy nyíltan elismerjék, ha valamit jól csinál. Nem vagyok benne biztos, hogy a családod ezt így kimondja neked nyíltan a szemedbe, de valószínűleg hálásak neked a szeretett légkörhöz. Ez a pár sor jusson eszedbe akkor, amikor esetleg az életben elgondolkoznál azon, hogy tényleg jól csinálod-e, azt amit csinálsz :-)