Milyen megoldást találhatnék?

Anyukámmal egy házban élünk a férjemmel és a most 6 hónapos kisfiunkkal. A lakás 2 szintes, lent anyukám fent pedig mi lakunk. Nagyon várta a kisfiúnk születését,mert ő az első unokája. Várandósságom alatt megbeszéltük,hogy szeretnénk úgy nevelni a kisfiúnkat,ahogy mi jónak látjuk. Tehát nem kérünk a folyamatos kéretlen tanácsokból,de ha úgy látja,kultúráltan megmondhatja ha valami ötlete van vagy épp nem jól csináltuk a dolgokat. Óvónő,így van tapasztalata a gyermeknevelés terén. Viszont amióta megszületett a kisfiúnk,minden egyes nap valamibe beleköt,valamit mindig rosszul csinálok. Feljön szó nélkül a lakrészünkre ( joga van hozzá,mert az ő lakása, de én tisztelem az ő magánszféráját és megkérdezem,hogy bemenetek -e )és kioszt, elmondja,hogy megint mit csináltam rosszul. Szeretem anyukámat,de már olyan szinten tartunk,hogy ha van sapka a kicsin az a baj,ha nincs sapka akkor meg az. Amikor megpróbálok vele beszélni, azt mondja mindig,hogy nem akar ő összeveszni.....de mindig talál valami hibát a nevelésemben. Imádom a kisfiamat,mindig keresek- kutatatok csak hogy képben legyek az egyes életszakaszainak a változásával\fejlesztésével kapcsolatban....de egyre jobban azt érzem,hogy szaranya vagyok. :(