Kit hagytak el a szülei? Van itt olyan aki érzi, hogy a szülei nem szeretik?

Ér a hozzászólásom?:

Nem hagytak el,csak sosem voltak mellettem. Nem szerettek.

Ma nincs idegzetem leírni

"Van itt olyan aki érzi, hogy a szülei nem szeretik?"

Igen ,többször is nagyon csúnya szóval meg is mondták nekem.

"Hogy nem várták, és ez a viselkedésükön is látszik?"

Megélhetési "anyám" van. Apámnak lakás miatt.

"Van itt olyan aki tudja az anyjáról hogy fontosabb volt neki a saját jó életének a megmaradása, testének szépsége mint hogy a gyermekével foglalkozzon ha már megszülte?"

Azért szült ne kelljen soha többé dolgozni,ne legyen hajléktalan(lusta dolgozni), legyen egy balek férfi aki eltartsa őt.

"Vagy esetleg hogy nem azért vállalták a szülei mert szerettek volna gyermeket, csak valami más okból?"

Ingyen lakás miatt. Nem lett volna ingyen lakás akkor nem léteznék.

Van, válás után mondhatni egy oldali nevelést kaptam. Ehhez tudom kötni, hogy karrier(tanulás) oldalról minden rendben, de a szociális életem pedig egy nagy rakás sz@r.

Igazából nem mondanám, hogy nem szeret, de sohasem éreztem azt a törődést amit elvártam volna, ha lehet így fogalmazni... Fontosabb az az új család. Hogy rohadna meg.

Nos nem mondhatom azt, hogy egyáltalán nem szeretnek, de rengetegszer érzem azt, hogy nem számítok nekik, nem vagyok fontos számukra.

Én potya gyerek vagyok, válatlanül csúsztam be, bár ezt nem mondták nekem én jól tudom. A szüleim már egészen kicsi koromban külön mentek, sosem voltak házasok, a korkülönbség is nagy közöttük.

Se apám, se anyám nem foglalkozik velem, mindkettejüknek új családja van én meg le lettem pattintva a nagyszülőkhöz.

A szüleim törődése kimerül a pénznél. Azt hiszik, azzal, hogy mindent megvesznek nekem, el van intézve minden, pedig dehogy.

Több mint fél éve nem láttam egyikőjüket sem.

Az ő szemszögüket is megértem, csak egy hiba vagyok az életükben, ha nem lennék, nekik is könnyebb lenne, de ezellen már senki nem tud semmit tenni.

Ha elvégeztem a középsulit, külföldi egyetemre fogok menni, hogy mindent tiszta lappal kezdjek és ne az legyen, hogy én vagyok az a gyerek, akit leszartak a szülei.

Megfogadtam, hogy én a gyermekeimet sosem fogom elhagyni és minden tőlem telhetőt megadok nekik.

Ok.sosem mondtak le rólam. Volt tető a fejem felett,ezúton is köszönöm. 13 éves korom óta vezettem a háztartást,mindegy,lepontoztok,h nem igaz,már megírtam itt.

Akit érdekel,priviben megírom,de nem lesz rövid.

A többieknek kölcsönös megértést!

Engem apám soha nem szeretett,de már rég nem érdekel.

Lehet lepontozni,de nekem is fomtos a jolétem,az h jol nézzek ki. Nem terveztem a lányom,megtartottam de nem voltam boldog. Amikor megszületett,onnantol kezdve teljesen más. Imádom,soha nem hagynám el és soha nem fogja megtudni h az'elején nem akartam. A világon ő a legfontossabb,aztán jövök én majd mindenki más. Egyedül nevelem már,anyámék annyit segitenek h szombat du elviszik,vasárnap hozzák. Azért viszik el mert imádják.

n25,lányom 2,5éves.