Miért van az, hogy a szüleim szemében csak egy férfi legitimálná azt, hogy felnőttem?
21 éves lány vagyok. Elköltöztem otthonról a tanulmányaim miatt. Elég nehéz szakon tanulok, mellette dolgozom, hogy eltartsam magam, a hétköznapjaim abból állnak, hogy tanulok, dolgozok, megint tanulok, majd alszok. Hétvégén szeretek a hobbimmal foglalkozni, vagy elmenni a barátaimmal szórakozni, beszélgetni, ezekre hétköznap nincs lehetőségem, mert tényleg minden percem be kell osztanom.
A szüleim azonban elvárják, hogy hazalátogassak nagyjából minden második hétvégén, amihez, hogy őszinte legyek, semmi kedvem. Sok idő az utazás, drága a vonatjegy, és egyébként sem csinálunk otthon anyáékkal semmi olyat, amit mondjuk egy skype-beszélgetés során ne lehetne letudni, tehát nem eszünk együtt, nem megyünk programokra, általában csak beszélgetünk egy icipicit, aztán bámuljuk a tévét, vagy netezünk, olvasunk.
Tudom, hogy egy önző dög vagyok, de szeretném a saját életemet élni, a barátaimmal lenni, olyan dolgokat csinálni, amiket élvezek, egyszóval, feltöltődni hétvégén, elvileg a szabadnap erre való. Mikor előadtam mindezt a szüleimnek, az volt a reakciójuk, hogy én nem szeretem őket, számomra nem is fontos a család, mert még ha egy komoly kapcsolatom lenne, és amiatt "dobnám" őket, hogy a párommal legyek, azt megértenék, de így csak egyszerűen nem akarok velük lenni.
Ez nem igaz, én egyszerűen csak kevesebb, viszont tartalmasabb időt szeretnék velük tölteni, de nem igazán fogták fel a mondanivalóm.
Tudom, hogy megtehetném, hogy egyszerűen teszek a véleményükre és azt csinálok, amit akarok, de szeretnék békés úton megegyezésre jutni velük.
Kapcsolatot jelenleg nem szeretnék, meg egyébként is hülyeségnek tartom, hogy valakivel azért jöjjek össze, hogy abból hasznom származzon. Nem lenne igazságos a fiúval szemben. Majd ha valakivel egymásba szeretünk, akkor lesz kapcsolatom, de addig is szeretnék boldogan élni.
Nektek mi a véleményetek erről? Hogyan kellene kezelnem a szüleim reakcióit, hogyan értessem meg magam velük?
válasza: válasza:Ezt akár én is írhattam volna sok évvel ezelőtt.
Ha ritkítod a hazalátogatásokat, lassan el fogják fogadni, de felnőtt valóban csak akkor leszel a szemükben, ha kapcsolatod lesz. Egyszerűen ilyenek a szüleid, az enyémek is ilyenek voltak.
válasza:Köszönöm a válaszokat! :)
Utolsó, hívtam már őket sokszor, de csak öcsém hajlandó meglátogatni.
válasza:Hívd őket, hogy ne mindig csak te menj vagy mondd, hogy most nem telik vonatjegyre, mert sok tanulnivaló volt, kevesebbet dolgoztál. Jön lassan a vizsgaidőszak, vannak már biztos ZH-id is, mondd, hogy tanulnod kell sokat, szívesen hazamész, csak épp tnaulni nem tudsz otthon nyugodtan meg a vonaton se kényelmes, így nem feltétlen fogsz jól teljesíteni. Vissza lehet ám zsarolni bőven az ilyennel.
Amúgy meg hidd el, ha lenne is párod, 200%, hogy valami mással zsarolnának.
válasza:"Majd ha valakivel egymásba szeretünk, akkor lesz kapcsolatom, de addig is szeretnék boldogan élni."
Elég kétértelmű lett :-D
Tudom, hogy nehéz, de próbálj meg nem törődni vele. Pár hét, és belejössz, aztán lassan majd ők is elfogadják. Nálunk is ez volt, de megmondtam, hogy majd jövő hónapban hazamegyek 3-4 napra, akkorra viszont tervezzetek valami programot, ne a plafont bámuljuk egész nap. Így is lett, eleinte hallgattam érte eleget, de megszokták és sokkal jobb így a kapcsolatunk is, meg az is, hogy ha együtt vagyunk, akkor csinálunk is valamit.
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat mindenkinek :)
Update: Haszonállataik nincsenek, de édesapámnak olyan a munkája, hogy bármikor hívhatják, szóval mikor én mentem haza valamelyik sátoros ünnepre, és mondjuk ittunk egy-két pohár bort vacsorához, apukám akkor se ivott alkoholt, mert mi van, ha őt még éjjel hívják, hogy menni kell. Azóta már voltak nálam, mikor új albérletbe költöztem, de ez is elég bonyolult volt, úgy akartam áthívni őket, hogy a lakótársaim ne legyenek akkor otthon, nem mintha szégyellném őket, csak vizsgaidőszak közepén voltunk, és tudom, hogy fordított helyzetben én se örültem volna a lakótársam szüleinek, mikor tanulni akarok (bármikor máskor igen).
Azóta már rá bírtam venni őket, hogy jöjjenek el hozzám, nem aludtak itt (pedig simán lett volna lehetőség), csak főztem nekik ebédet, aztán elmentek színházba, és este hazamentek. Közös ebéd volt a lakótársaimmal, láttam rajtuk, hogy megnyugodtak, hogy normális emberekkel élek együtt :D (pedig meséltem róluk sokat, meg skypeon is volt, hogy beköszöntek. De két fiúval osztozom egy háromszobás házon, és ez kivágta náluk a biztosítékot, mert elég régimódiak, pedig ezelőtt lányokkal laktam, és eskü ennyire korrekt, jófej lakótársaim még nem voltak) Öcsém meg egészen ideszokott, most érettségizik, és ha jól alakulnak a dolgai, akkor ebben a városban jár majd egyetemre, nem szeretném, hogy velem lakjon az elején, azért nem, mert én is voltam kolis, és szerintem a testvéremnek szüksége van arra, hogy megtapasztalja az önállóságot, hogy milyen az, mikor nem mos, főz, takarít rá senki, egy év után mondjuk simán összeköltöznék vele, de előtte legyen lehetősége fejlődni.
Barátom meg végül csak lett, a volt munkahelyemen, mikor felmondtam, az egyik munkatársam elhívott randira, mert hogy eddig úgy volt vele, hogy "házinyúl" vagyok, de most már lehet. Őt fél év után vittem haza, húsvétra. De előtte már rendeztük a dolgokat a szüleimmel, szóval örülök, hogy végül nem ez kellett ahhoz, hogy beletörődjenek a helyzetbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!