Akik hosszabb időre mentek külföldre, hogyan bírtátok a családotok nélkül? Hogyan vészeltétek át a hiányt?

Nemzetközi kamion sofőr voltam.18 országot jártam be többszörösen.Az első utam 1 hónapig tartott.A hiányuk szinte az örületbe kergetett.A munkám lekötött,de az agyam náluk volt.Aztán egy hét itthon és utána kettő hónapokat voltam el.Mi lett a nóta vége?Válás.

Tanulság : Kell a pénz de nem minden áron.

19 évesen költöztem külföldre a szüleimtől, tanulni. Skypeon, telefonon beszéltünk szinte minden nap, gyakran találkoztunk. Most is utazom. Nem mondom hogy néha nem lenne jó gyakrabban megölelni őket, de kárpótol az hogy beszélünk telefonon és látjuk egymást online. Képeket küldünk egymásnak, megosztjuk az élményeket és gyakran találkozunk.

A szüleimnek máshol van vállalkozása, sose fogunk egy országban élni.

Ez így normális. A szülői házat hosszabb időre hátrahagyni egy természetes folyamat. De a gyerekünket, párunkat elhagyni, az alapvető ösztönökkel megy szembe, ezért nehezebb is.

5 éve élek külföldön (25 évesen jöttem ki), ezalatt 3x látogattam meg a szüleimet, kb heti 1x telefonálunk. A páromtól 5 év alatt kb 1 hónapot voltam külön, ami alatt aludni sem bírtam jóformán.

Évtizedek óta heti ingázó vagyok. Amíg a szüleim éltek, őket általában havonta egyszer látogattam meg. Sokáig a családom is kint volt, de tíz éve hazaköltöztek, hogy a gyerekek Magyarországon járhassanak iskolába. (Tudom, nem ez a szokás, de szerintünk jobb nekik így, ráérnek maguk eldönteni felnőtt korukban, mihez kezdenek, mennek vagy maradnak. Kollégáim kint nevelt gyerekei közül egy se tért haza, elvesztették minden kötődésüket.)

Azóta csak egyedül ingázom vonattal, az asszony nyolc órás munka mellett neveli a gyerekeket (nagy respect). A hétvégeket pedig mindig telepakoljuk programokkal (kirándulás, stb.), hogy minél élménydúsabb legyen az a kis idő, amikor az egész család együtt van :-)

Ja igen, a skypeolásról leszoktunk, már csak átlag napi egy levél megy a fontosabb történésekről, megbeszélnivalókról.