Ti anyaként mi mindent tennétek meg azért, hogy a gyereketek ne éhezzen, és hozzájusson minden fontos tápanyaghoz?

Akkor egyetlen gyereknek sem lenne szabad megszületnie, mert "akármilyen kicsi az esély, de van" arra is, hogy az anya rögtön megöli, késöbb az anya vagy/és az apa agyonveri, agyonéhezteti, elüti egy autó, stb.

Azért a valószínüségi számok nem csak viccböl vannak, hanem igen sokat mondanak.

nyilván van olyan mikor muszáj másra bizzni

pl. betegség miatt.

na de pénz miatt...

én is úgy gondolom,hogy normális körülmények közé kell gyereket szülni.

egyrészt legyen apja is annak a gyereknek. másrészt meg olyan munkám legyen, ami nem 70 ezer forintot fizet.

ha van az embernek egy piacképes végzettsége már a szülés előtt, akkor szinte biztos,hogy nem kell ilyeneken gondolkozni,hogy miből adjon enni a gyereknek..

meg jó ha van tartaléka is az embernek vészhelyzetekre..

én ha mégis ilyen helyzetbe kerülnék, magamon spórolnék inkább. a gyerek egy fejlődő szervezet,muszáj hozzájutnia a megfelelő vitaminokhoz. nem lehet csak kenyéren meg tésztán tartani, mert nagyon komoly hiánybetegségei lesznek.

arról nem is beszélve,hogy csóri gyerek nem tehet arról,hogy a szülei csórók. ő még nem tud dolgozni, a családra van utalva. alap,hogy neki megadok mindent, az én felelősségem, én hoztam a világra, nem ő kérte..

szóval mondom,ha ilyen helyzetben lennék igyekeznék mindent megadni neki. és próbálnék új szakmát tanulni munka mellett,hogy ne örökre ilyen rossz életszínvonalon éljünk.

Kezdjük ott, hogy a semmire nem szülnék gyereket. De ha mégis ilyen helyzetbe kerülnék:

- elvállalnék pár dolgot kivéve (k...álkodás, emberölés, zepter) szinte bármilyen munkát, feketén is dolgoznék, akár otthonról... mondjuk nekem szerencsém van, mert a nyelvtudásom jó, sok adminisztrációs tapasztalatom van... lehet, kevesebbet fizetnének érte, mint most, mert kihasználnák azt, hogy sürgősen kell, de a kevés is pénz.

- eladnám a személyes dolgaimat

- keresném, hogy milyen támogatást tudok igénybe venni

- ha jár vmi a gyereknek mondjuk az apjától, azt bevasalnám rajta, ha kell, perelek is

hát kevés pénzből alig ha futja normális gyerek nevelésre, ellátásra.

épphogy normális fizetés kell ahhoz nem pedig kevesebb, főleg ha valaki egyedül van

A gyerekemért embert ölnék, prostituálódnék, ha kell. De nem kell, mert bár voltunk nagyon nehéz helyzetben, még mindig megoldottuk. Tehát az nagyon extrém helyzet lenne, ha ilyeneket csinálnék. Mit tudom én ....... kitör egy háború, vagy ilyesmi. De mivel még nincs háború, sem éhinség, sem világösszeolmás, vannak munkahelyek, így meg tudjuk oldani rendesen is a dolgokat.

Az meg, hogy nem kell a semmire szülni, az igaz, de honnan tudhatnád, hogy mi lesz veled holnap? Pár példa: Mikor az első gyereket szültem, nagyon jó volt az anyagi helyzetünk, voltak tartalékaink is, bátran belevágtunk. Aztán amikor a kicsi 1 éves lett, tönkrement minden, minden elúszott. Amikor házat vettünk, vettünk fel hitelt. Stabil munkahelyünk volt. Mire elintéztünk minden papírmunkát, és el kellett volna kezdeni törleszteni a kölcsönt, a férjem elvesztette a munkahelyét. Albérletben éltünk éppen, mikor a férjem főnöke elvállat egy külföldi munkát. Vitte a munkásait természetesen, jóval nagyobb fizetéssel. Mindenki ment vele. A vége az lett, hogy míg itthon rendesen fizette a bért, a külföldi munkától kezdve nem fizetett semmit. Így mi sem tudtuk fizetni az albérletet. Ki kellett költöznünk. Beköltöztünk egy átmeneti otthonba a gyerekekkel együtt. Az én jövedelmemből csak azt tudtuk fizetni. Végül ott lettem várandós a 3. gyerekkel. Sokat gondolkoztunk rajta a férjemmel, hogy mi legyen vele. Megtartottuk. Mikor várandós lettem, konkrétan éheztünk. A férjem bíztatott, és nem bántuk meg. Hazaköltöztünk. A saját házunk 500 km-re volt, mert a munka miatt sokat költöztünk. Otthagytuk a banknak, mert nem tudtuk fizetni. Utánaérdeklődtünk, és nem árverezték el, nem csináltak vele semmit. 5 évig állt üresen. A félelem miatt költöztünk el, hogy bármikor elvihetik. Meg a munka miatt. Még a várandósságom alatt hazajöttünk, kipofoztuk. Mikor hazajöttünk, 2 nap alatt talált a férjem munkát. Szerencsénk volt. Azóta már a kicsi elég nagy, oviba jár, így én is dolgozom. Most megint jobb a helyzetünk, mint valaha. De sokszor eszembe jut, hogy ha az akkori helyzetet nézem csak, soha nem szülöm meg a picit. a semmire jött, semmink nem volt éppen. Csak az akaratunk. 9 hónap alatt gyökeresen megváltoztattuk a dolgot. Persze ez nem mindig, és nem mindenkinek sikerül. Azért sokat jelentett, hogy ott volt nagyon messze a saját házikó, amit nem árvereztek még. Azóta eltelt pár év, és sikerült módot találni a ház megtartására is. Most épp szerencsénk van. De most már tudom, hogy ez bármikor elmúlhat. Elég egy rossz pillanat, vagy egy rossznak bizonyuló döntés. Az életben semmi sem biztos. Lehet, hogy a kérdésben szereplő anyuka is stabil helyzetben vállalta a gyermekét, nem tudom. Nem olvastam a belinkelt kérdést. De pl nekem is honnan kellett volna az első gyerekszülésemnél tudnom, hogy kb 10 évvel később konkrétan éhezni fogunk?