Hogyan tudnék változtatni a gyerekes viselkedésemen?

Mostanában elkezdtem komolyabban foglalkozni a jövőmön. Idén fogok érettségizni és bár nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék menni egyetemre. A miértje pedig az, hogy van egy svéd haverom, akit kb 4 éve ismertem meg és bár nem találkozunk túl gyakran, mégis legjobb barátként tekintünk egymásra. Eddig minden évben mentem hozzám nyáron 3-4 napra, ő úgyszintén jött ide, szóval már a szüleim is ismerik őt és szerencsére kedvelik is. Szóval nincsenek ellene a barátságunknak, azon ritka emberek egyike, akik nem származás miatt ítélnek el valakit, sőt érdeklődtek is iránta.

A lényeg, az egyetemmel kapcsolatban még nem vagyok biztos, mert sokat beszéltünk erről, hogy mi lenne ha az ő országában kipróbálnám magam. Bár svédül nem beszélek de németül (és angolul) igen, és szerintem a kettő között nincs túl nagy különbség.

Mondta, hogy vannak olyan helyek, ahova elég csak az angol, de azért az sem lenne baj ha tudnám az ország nyelvét, mert akkor komolyabban vesznek.

Mivel egyelőre csak egy kis időre mennék (4-5 hónapra) és nem biztos, hogy maradnék ezért feleslegesnek érzem még beszélni azt a nyelvet és ezesetben szerintem nem kéne elkezdeni az egyetemet sem mert akkor ezek a hónapok kimaradnának, voszont ha megtetszik, akkor akár ott is maradhatnék és max ott járok egyetemre, mellette a nyelvet is megtanulnám + haverom is tudna benne segíteni. Mesélte, hogy az egyik osztálytársának barátja is úgy ment abba az országba, hogy ott kapott munkát és nem beszélt svédül, de muszáj volt beiratni nyelviskolába. Szóval valszeg nekem is ezt kell csinálnom.

Ami meg a konkrét kérdést illeti. Ha esetleg ki tudnék menni szüleim nagyon hiányoznának. Jó a kapcsolatunk és nem szeretnék tőlük ennyire távol lenni, pedig közben azt csinálom, ami engem érdekel és tudom hogy nekik ez lenne a legfontosabb.

18/F