Miért nem tudom elfogadni hogy felnőttem?

Rajtad kívül még sokan vagyunk így, akik újraélnék, esetleg van, ami kimaradt, de jó lett volna, ha. Viszont már nem tudsz mit csinálni ezzel, viszont a mostani helyzetedet biztosan tudod színesebbé tenni, hogy jól érezd magad.

22/F

Magam szemszögéből tudok néhány gondolatot megosztani.

Felelősség vállalás terhe ellen védekezik az agy. A felelősség nem könnyű, bár sok szabadságot és lehetőséget ad. A nehézségek elkerülése és a könnyű, gondtalan élet megvolt gyerek korban. Ha ennek az ellentéteként fogadom el a felnőtt kort, akkor azt hiszem, tehetetlen, rémisztő, gondterhes és nehéz lesz. Ha ellenben úgy fogadom el, hogy szabad, felelősségteljes, kihívásokkal teli, izgalmas, saját általam formálható lesz, akkor szívesen megyek tovább és kíváncsian várom a felnőtt kort.

Nekem a felnőtt kor azt jelenti, hogy önálló lehetek. Ez már akkor kezdődik, amikor magamnak törlöm ki a fenekem, azon át tart, amikor megkenem magamnak az első vajas kenyeremet és odáig tart, hogy teljesen független lehetek a szüleimtől, ami nem azonos azzal, hogy soha nem többet nem tartom a kapcsolatot, vagy nem segítjük egymást.

Nem kell újra elveszíteni a szülőket. Gyerekkorban a válás nehezen feldolgozható. És tényleg az ideális környezet hirtelen megszűnését jelenti, ami rémisztő a gyereknek és teljesen felfogása a világ szemléletét, elveszti a szüleibe és a családba vetett hit nagy részét.

Az önállósodás nem kell, hogy ugyan ilyen legyen! Nem lesz más a kapcsolatotok. A szüleid nem fognak az elvált fél ellen küzdeni, mint a valláskor, hanem büszkék és támogatóak lesznek az önállósodás során. Örülnek az előrelépésnek és nekik is hiányozni fogsz kicsit, ezért a kapcsolat teljesen más nívót vesz fel, mint válás után.

(jó, van akit szó szerint kidobnak az utcára, és ott nem ez a szitu, de amit én láttam az egyetemisták és szakmunkások között, az olyan volt amit előbb leírtam)

Az élet rendje az is, hogy egyszer majd mind meghalunk. Akkor el fogod veszteni a szüleidetet. De addig ott vannak és bármikor felhívhatod, irhatsz nekik, találkozót szervezhetsz, kérheted az ötleteiket az élettől kapott feladataid kidolgozásában. (feladat : mennyivel szebb, mint a probléma szó, magába foglalja a megoldhatóságot és kihívásot, motivációt)

Bocsi az elgépelések miatt - bosszant, hogy nehezen tudok telefonról írni, és ilyen kicsi a szövegdoboz - nehezen tudom csak újra olvasni elküldés előtt. Remélem a lényeg átmenet.

Várom mások elképzeléseit!