Anyukám miért nem tudja megérteni a helyzetemet?

Még itt az elején szögezzük le, hogy anyukám nagyon bonyolult eset, soha nem enged a saját véleményéből és nagyon ritkán lehet vele bármit is megbeszélni.

Egyetemista vagyok, hétköznap másik városban, albérletben vagyok. Eddig minden hétvégén hazamentem, mert a barátom is ott lakik, ahol mi, és vele szerettem volna lenni. Sajnos anyukámnak köszönhetően ez szinte sose jött össze. Mikor hazamegyek, ki kell takarítanom a lakást, aztán segíteni főzni, de a lényeg az, hogy ne menjek sehova és legyek otthon. Tudom, hogy nagykorú vagyok és saját akaratom kell legyen, de az otthon töltött három napból csak alig egyet lehetek a barátommal, mert "tanulnom kell", ezt anya megmondja, mint egy kisiskolásnak, pedig én világ életemben jól tanultam. Ráadásul annyit segítek, hogy nincs is időm a tanulásra, szóval a lényeg tényleg az, hogy ne találkozzak a barátommal, hanem szinte "útban legyek"

Én teljes mértékben megértem, hogy anyukámnak is van elég dolga és jó, ha valaki megcsinálja helyette a ház takarítását, de szerintem ebben a helyzetben a legtöbb alany ellenezné ezt. Ha nem lenne ott a barátom haza se mennék, de így sem sok értelmét látom.

Miért akarnak a szüleim egész életemben irányítani, miért nem nőnek már fel ők is és jönnek rá, hogy már rég nem vagyok kicsi?

Kérlek segítsetek nekem!

19L