Milyen ember lesz így az öcsémből, hogy a szüleink úgy kezelik, mint egy babát?

Szüleim egyidősek, 22 éves korukban születtem meg én, majd 20 évre rá öcsém, akkor 42 évesek voltak. Öcsém 23 éves, ők pedig 65 évesek. Babaként kezelik, és egyre rosszabb a helyzet. Az egyetemet 5 éve végzi, folyamatosan ,,bukik,, a munkát hírből sem ismeri, teljesen ki van szolgálva, egy barátja nincs, lányok soha nem voltak az életében. Albérletben él, hétvégente pedig otthon ül. Boltba nem mer elmenni, nem tud egy csekket befizetni a postán, mert nem ismeri. Férjemet kértem meg, hogy próbáljon már meg vele fiús dolgokat csinálni, vagy arról beszélni, de semmi, mintha egy 5 éves szintjén lenne. Szüleim soha az életben semmit nem segítettek nekem, a fősuli mellett dolgoztam, házasodtam, lakást vettünk, gyermekeim vannak, de soha egy kiló kenyérrel nem támogattak, mondván, hogy nincs pénz, megy minden nyugdíj az öcsémre. Az a borzasztó, hogy ők babásítják el! Foggal körömmel ragaszkodnak hozzá, 30 km-re élünk egy másik városban, de még ide sem engedik el, nehogy baja essen. Itt vannak a gyermekeink, két kislány, de most 10 és 7 évesen talpraesettebbek és életrevalóbbak, mint öcsém. Beszéltem már sokszor velük, de csak azt hajtják, hogy kicsi még és tanulnia kell. Öcsémmel is beszéltem, de egy 5 éves szellemi szintjén van, fel sem fogta amit mondtam neki. Mi lesz így vele?