Mi a véleményetek arról a férfiról, aki direkt a szülei közelében vesz házat?

Nekem az a véleményem, h ha így érzi jól magát akkor minden rendben. Mások vagyunk nem kell ugyanúgy élnünk.

Nekem ez nem férne bele így nem is ismerkednék ilyen férfival. Megértem, h vannak emberek, akik ennyire szoros kapcsolatban vannak a családjukkal, szuper dolog, h így összetartanak, de nekem személy szerint ez idegen. A saját családommal egyáltalán nem tartom a kapcsolatot aminek bőven megvan az oka, viszont nem szeretnék valaki más családjával sem ennyire közeli viszonyt ápolni. Nem proliságból ahogy a 20as írja, hanem egyszerűen borzasztóan feszélyez a helyzet, nem érzem jól magam benne évek múlva sem, már próbáltam.

Az nem zavarna, ha időnként mondjuk évente párszor látogatóba vagy családi eseményre kellene mennem de ennél ne legyen több. Az se zavarna ha ezen kívül a férfi gyakrabban hazajárna csak engem ne vigyen és ne olyan gyakorisággal tegye, h a mi közös programjaink emiatt állandó jelleggel boruljanak.. Ezt viszont nehéz megoldani, hiszen aki szoros kapcsolatban van a családjával az sosem fogja megérteni miért nem akar a másik ebben részt venni.

A fiamék 2 utcányira laknak tőlem. Nem furcsa.

Van kulcsom a házhoz, de ezzel sosem élnék vissza. Nem ugrok át csak úgy, csak ha megbeszéljük. A menyem 1x jött váratlanul, amikor az egyik gyerek kiesett a hintából "bedobta" a másikat hogy ne kettővel keljen rohannia a balesetire.

Nem kísérgetem sehová, csak ha hív.

A házat 8 éve vették, 2 évvel később volt a lakodalom és most várják a harmadik babát. Sajnos még dolgozok, ezért nem tudok annyit velük lenni és segíteni amennyit szeretnék. Remélem ha nyugdíjba megyek 4 év múlva, akkor gyakrabban mehetek majd. Persze csak ha nekik nem lesz teher.

Mondja meg a feleség, hogy neki jó.e. Bár gondolom ő tudta, hova megy 12 év együtt élés után. Gondolom, megbeszélték.

Mindenki máshogy csinálja. Ha nekik jó, miért kell problémát generálni?

"szerintem anyuci pici fia, azért kérdezem"

Azért tetted fel a kérdést, hogy elsüthesd ezt a cseppet sem eredeti szólást?

Egyébként igazad van, valóbban az. A felnőtté válást ugyanis nem az életkor határozza meg, hanem a szülőkről való leválás.

"Ez lenne a normális. Nem értem miért kötelező hanyagolni a szülőket sok ember szerint. Nem mindenki löki el magától a szüleit, gyerekeit, bármilyen furcsa is a sok antiszoc bunkónak. Szóval a férfi nekem nagyon szimpatikus. A kérdező viszont egy sz@rkeverő, kotnyeles tahó. Akárcsak a többi, aki vele ért egyet. Van bőven ilyen nő ezen az oldalon is."

Egy újabb mindenttudó, öntelt és végtelenül korlátolt megmondóember, gratulálok. És azokkal mi van, akiket bántalmaztak a szülei, verték, erőszakoskodtak velük, semmiben nem támogatták, éheztették, lelki terrorban tartották évekig, azokkal mi van? Mert elég sokan vagyunk sajnos, nem mindenkinek volt jó gyerekkora és normális családja. Az ilyet se lökje el az ember, amikor képes kitörni belőle, inkább rokkanjon bele egész életére? Csak mert szülő és kitolta magából az anyja, akkor már egy életen át mindent el kell tűrni és segget kell nyalni neki, mert úristen, szülő? Csak azért, mert két ember össze tud hozni egy kufircból egy gyereket, attól még nem mind alkalmas szülőnek. Szóval azért óvatosan az ilyen beszólásokkal, mert soha nem tudhatod, ki miért hanyagolja a szüleit.

Engem az zavarna, ha a férjem rossz kapcsolatban lenne a családjával.

Az a normális, ha szívesen van a társaságukban, amennyiben a kötelességeit ellátja. Egyébként sokan örülnének egy-egy jófej nagyszülőnek a közelben.

Van olyan, hogy valaki nem tartja a kapcsolatot szorosan a családjával, ez nem megvetendő, de nem is ideális...