Miért költöznek/költöztök ilyen messze?

a legtöbben (sőt mindenki) lehurrogta a kérdezőt,de az ő szempontjából megértem hogy mi a gondja. nyílván szeretné többet látni a családját és az unokáját. nem csak 1-2 havonta.

De ha jól érzik így magukat akkor persze akármilyen nehéz is el kell fogadnia.

Kedves Nagymama!

Az a dolgok rendje, hogy a gyermekek felnőnek , kirepülnek a családi fészekből ....oda mennek, ahol nekik jó!!!Ne azt nézze, hogy önnek mi lenne a jó hanem a gyerekeknek .Nekem egy lanyom van aki 20 évesen külön költözött , én egyedül maradtam , mivel elváltam.kb 1,5 havonta találkoztunk , akkor is mikor családot alapitott.Egy unokám lett...

Tisztában voltam ( vagyok ) az ország helyzetével , amikor közölték hogy külföldre költöznek , abban is támogattam ÖKET .Örültem a sikereiknek akkor is ha a szivem szakadt bele .

Be kell látni , ez az ő életük ...ő döntésük

"Itt vannak itthon,itt a családjuk, itt volt az életük. "

Nem így van. Ott vannak otthon, ahol ők úgy érzik, a család ők maguk, az életüket pedig ők élik. Orulhetnel annak, hogy boldogok. Mi kulfoldre költöztünk, évente egyszer találkozunk a szülőkkel, mégse sírnak, nyafognak, hanem örülnék neki, hogy önállóan és boldogok vagyunk

Hat az en nagyszuleim az orszag tulvegeben laktak. Es megis nagyszulok voltak. Jottek ok is.

Mondjuk en neg kozel maradtam anyamhoz, apamhoz (o mar nem el) de a fo szempont a gyerekek voltak mert itt van munka suli kozel felsooktatas... szal itt mi is jolvagyunk meg a gyerekeknek is van jovoje. Tesom messzebb koltozott, es nem akadt ki anyu. Hanem ok, neki ott lett munka meg parja.

Ha nagymama akarsz lenni, megoldjatok. Ha meg csak karogva sajnaltatni akarod magad meg zsarolni erzelmileg a fiatalokat hat ne csodalkozz hogy nem eroltetik veled a nagycsaladot

Te írod, hogy szuper ajánlatot kapott és jól érzik ott magukat, megtalálták a számításaikat.

Szerintem örülj a boldogságukat.

Elég önző a hozzáállásod. Hiszen ők boldogok ott, a gyereknek is talán jobb, ha ott nőnek fel. És egyáltalán nem találkoztok ritkán.

Nem dobtak el semmit. De gondolom, te úgy érzed, hogy téged dobtak el. Nem az a dolguk, hogy téged körbeugráljanak.

Az unokák szempontjából nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége fontos. Nem attól lesz vki jó nagyszülő, hogy napi szinten dögönyözi a gyereket. Plusz gondolom, az 5-6 hetente látogatás (ami a mai világban egyébként teljesen normális szint sztem) mellett azért tartjátok a kapcsolatot telefonon, skype-on, úgy is lehet minőségileg beszélgetni.

És a mai világban a jobb munka fontosabb, mint hogy a család nyakán legyünk. Neked kellene azt feldolgozni, hogy nélküled is tökéletesen megvannak és kirepült a gyereked.

Mi is 250 km-re költözünk a jelenlegi lakhelyünkről, ráadásul az ország legszegényebb részébe. Bár én nem örülök neki, de bízom a férjemben, hogy talán sikerül ott is új életet kezdenünk. Bár nekem anyósomék ott vannak, tehát ők lesznek most közel, nem az én szüleim.

Viszont érdekelne, hogy miért nekik kell folyton utazni, Ön miért nem pattan fel a vonatra, és megy el látogatóba? Miért kötelező mindig a gyereknek pakolnia, utaznia, főleg egy 3 évessel? Én apukám velem egy városban él, mégis ritkán találkozunk, mert ő nem jön hozzám. Én megyek mindig, de én sem tudok minden héten.