Együtt lakom a szüleimmel, de olyan mintha idegenek lennének, csak velek van ez így?

nem tudom

nálam is ez a helyzet, bár én már 35 vagyok

Velem is hasonló a helyzet, kiírtam egy kérdést.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Nálam is ilyesmi volt, amíg otthon laktam. Jó, azt nem vártam volna el, hogy tiniként minden egyes hangulatingadozásomat vegyék meg hogy ezen a napon ez a kedvenc dalom, a másodikon meg az... de sosem figyeltek rám. Pedig én törekedtem arra, hogy beszélgessek velük, elmondtam, mi tetszik, mi nem. Ill. apáék beszélgettek az asztalnál a politikáról, akkor voltam 12 éves. Kérdeztem vmit, "te ezt úgysem érted meg, kicsi vagy hozzá", 14 évesen meg vmilyen politikai dologról nem tudtam, erre sz a reakció apámtól, hogy "ilyen idősen ciki nem tudni". wtf?

Mondjuk ők egymással is így vannak... és csúnya ilyet mondani, de sztem beijedtek a harmincas éveikben, hogy gyerek kéne, nincs senkijük, és egymás megismerése és szerelem nélkül összeházasodtak. Egymásról sem tudják, mi a másik kedvenc csokija, zenéje, étele.

És a legjobb az, hogyha akarnék velük beszélni, akár más dologról, akár magamról, nem figyelnek oda.Már 25x elmondtam nekik, ki a kedvenc színészem.. 26. alkalommal mesélek róla. Kérdés: hát az meg ki?

De olyan is volt, hogy többször mondtam nekik, hogy le szeretném majd cserélni a fényképezőgépemet, mert egyre homályosabb képeket készít és egyre szaródik amúgy is. Üveges szemű bólogatás. December eleje, kérdezi anyám, mit vegyen karácsonyra, mondom, ha van rá keret, akkor szeretnék egy új fényképezőt. Kérdés: Miért, a régi már nem jó?

De tinikoromban is, sokszor mondtam, hogy ez meg az a tantárgy nehéz nekem, szenvedek vele. Le se tojták. Vért izzadtam, hogy fizikából ne 3as legyek, hanem 4es. Később, tiniéveim után jóval rákérdeztem, hogy ezt miért kellett. Válasz: Ja? Az neked nehéz volt? vagy Azt hittük, csak nyafogsz. vagy Hát okos vagy, gondoltuk, megoldod magadtól 4esre. És meg is történt. Mi itt a baj?

Most ezek után csodálkozik bárki, hogy a szüleim nem ismernek engem, és nem tudnak rólam semmit?

Szerintem egy jó szülő-gyerek kapcsolathoz 2 olyan ember kell, akik egyrészt összeillenek, másrészt segítik is egymást, annak rendje és módja szerint.

Ha nem jó beszélgetőpartnerei egymásnak, nem változtat mindkét fél magán, csak a másik útjában állnak, akkor azt hagyni kell szerintem. Nem találhatja meg mindenki az elvárásait, neki megfelelő embereket a családjában, ezért nem is hibás senki. Haladni kell előre magunktól, akikkel nem tudunk, azokkal felesleges.