Szüleim miért mindig velem számolnak?

5 tagú család voltunk. Szüleim szerettek volna még egy gyereket, sokáig nem jött össze, majd 4 éve sikerült ( megszületett a húgom, most 3,5 éves ). Örültünk neki, mindenben segítettünk, de kezdenek túlzásba esni.

Eljutottunk arra a szintre, hogy 18 éves létemre a nyaram úgy nézett ki, hogy reggel 6-kor keltem hugomhoz, majd egészen este 6-ig voltam vele, közben minden házimunkát én végeztem, mivel szüleim dolgoztak, bevásároltak, elintézték a postát, bankot, stb-t ( egyik bátyám már külön él, a másik végzős egyetemista, nyáron gyakorlaton volt az ország tulsó felén ). Emellett még voltam pluszba vele, mert például főzni nem tudok ( néhány alap ételt igen, de leveseket, nehéz elkészítésű ételeket, süteményeket nem ) és olyankor is én voltam vele. A következménye az lett, hogy egész nyáron hulla voltam, összesen 4 alkalommal voltam bulizni, dolgozni pedig egyáltalán nem tudtam ( pedig nem kapok zsebpénzt, úgyhogy néha jó lenne egy kis költőpénz legalább egy mozira, egy-egy bulira, stb-re ), mert se időm nem volt, se energiám ( bizonyára sokan tudják mennyire fárasztó egy gyerek, pláne egy mozgékony gyerek ilyen korban ).

Aztán eljött a szeptember, húgomat reggel elviszik óvodába a szüleim. Én 12. osztályos tanuló vagyok, idén fogok érettségizni. Rohadt sok órám van, mindennap fél 3-kor végzek, 3/4-re érek haza. Na mármost ilyenkor ahelyett hogy leülnék 15 percet, megtanulnék ( most év elején fél-1 óra, évközben 2-3 óra vagy több ), majd szabad lenne a délutánom ( sok tanulni való esetén az estém, és legrosszabb esetben is tudnék filmet nézni, zenét hallgatni, facebookozni ) nekem el KELL mennem a húgomért. Merthogy szüleim nem tudják 4-kor elhozni, én menjek ( rohanjak ) érte 3-ra ( suli függő, van hogy 3-ra érek oda, néha csak negyed 4-re ), menjek el vele játszótérre, majd 4-kor vigyem haza. Ezután otthon legyek már el vele egy kicsit, mert szüleim nem érnek rá. És fél 6 körül már végzek is, ekkor jöhet a házimunka ( merthogy mindenkinek ki kell venni a részét a családi dolgokból, tehát miután 3-4 órát vagyok húgommal, lehet takarítani, kutyagumit szedni, füvet vágni, etetni-itatni az állatokat, ki-be pakolni mosó-, mosogató- és szárító gépet, leszedni a szárítót - soknak tűnik, de ezzel egy óra alatt végzek - és közben hallgatni, hogy semmit nem csinálok, csak telefonozok - mostanában rászoktam, hogy mivel nincs időm számítógépezni és telefonozni, a házimunka végzése közben zenét hallgatot ). Na nekem ilyenkor jön a tanulás, este 6-7 között ülök le tanulni.

És ezek csak a hétköznapok. Hétvégén nincs buli, egész héten délutánonként nincs program, nincs foci a haverokkal, mozi, nem lehet előre 3 nappal tervezni ( pénteken lesz szülinapi buli, meg vagyok hívva, de szüleim azt mondták, hogy még nem biztos hogy mehetek, sok idő van még addig, lehet otthon kell maradnom ).

És mostanra elég zavaró, hogy nekem állandóan szabályozva van a "szabadidőm", nincs semmilyen szórakozási lehetőségem, nem tudok semmilyen programot csinálni.

Ma próbáltam beszélni erről szüleimről, kettős reakciójuk volt: elsőre azt mondták, hogy majd kevesebbet telefonozok ( mert napi 1 óra este 10 körül tényleg rohadt sok ), utána pedig amikor mondtam, hogy nem telefonozok és mellesleg végzős vagyok, úgyhogy sok tanulni valóm van, lecsesztek, hogy hálátlan vagyok, semmit nem csinálok, csináljam úgy hogy minden beleférjen és pont ( és büntetés, amiért feleseltem ).