Anyám szerint túl keveset megyek haza, a barátnőm szerint túl sokat megyek haza. Mennyit menjek haza? (27F)

Na akkor. Anyám 56, a barátnőm 24. Pesten lakom a barátnőmmel, anyám Mosonmagyaróváron. Anyám mellesleg egy szociopata, aki nem tudja elviselni, ha a gyerekei függetlenednek (a húgom szív is emiatt), ezen kívül az önálló gondolatokat sem nagyon szereti emberektől. Ő egy rendpárti, jobbos-fideszes-birka, én egy balos értelmiségi vagyok (mellesleg lézertechnológiai kutató), nem beszélünk tehát közös nyelven. Nagyon jó az életem egyébként, semmi küllönös gondom nincs, csak anyám b@a$$za fel az agyamat rendszeresen. Akinek nincs ilyen problémja, inkább örüljön, és ne szellemeskedjen, vagy csinál amit akar, nem érdekel, akivel meg nem foglalkoztak a szülei/nem élnek, ne rajtam álljon bosszút. Aki meg balos sznob f@$znak gondol ezek után aki "elfelejtette honnan jött", az egyrészt bekaphatja, anonimba könnyű, másrészt meg qrvára hidegen hagy. Aki viszont átérzi a helyzetet, attól várnék konstruktívabb öleteket, javaslatokat is.

Beleszólnék a bartánőként, ugyanebből a fiókból. Az anyuka nem él egyedül, megvan a férje is, otthon van a másik gyereke is (szintén felnőtt, csak ő nem akar elszakadni a szoknyája mellől), ezen kívül egy rakáson vannak a szülei, a testvérei, és az összes létező rokonnal rendszeresen összejárnak. Ennek ellenére nem bírja feldolgozni, hogy a fia, aki minden elképzelhetőben különbözik tőle és az egész családtól, önálló életet éljen távol tőle. A nő egy zsarnok, mindenki fél tőle és fél bármilyen kritikát megfogalmazni. Teljesen értetlen, nem lehet megkérni, hogy szokjon le egyes kellemetlen szokásairól (pl. mindennapos hívogatás és annak el nem fogadása, hogy van, amikor nem tudjuk/nem akarjuk felvenni a telefont). Én azt szorgalmazom, hogy valóban csak az ünnepek alkalmával legyen látogatás, karácsony, húsvét, szülinap, kész. De a nő egyszerűen nem érti, hogy rá se érünk, meg nem is kedveljük. Azt is ellehetetleníti, hogy a fia a többi rokon közül bármelyikkel beszélgethessen, ha hazamegy, mert annyira rátelepszik. Soha, semmilyen ellenvélemény nem áll meg előtte, neki mindig igaza van. Eddig a népes család nemcsak ráhagyta ezt a káros vélekedést, de még adta is alá a lovat. Ezért nem lehet velük megértetni, hogy mi nem akarunk a semmiről (vagy még rosszabbakról) beszélgetni velük hétvégente, sőt még 5 hétvégente sem. Sosem értettem, miért hiszi valaki azt, hogy ha gyereket szül, utána már lehet akármilyen rossz ember, mert lesz akinek kötelező lesz őt szeretni meg látogatni.

Én nem akarok neki semmit megmondani. Egyszerűen látom, hogy rosszul érzi magát és csak szenved, ha hazamegy, csak nincs bátorsága ellentmondani az anyjának, mert még a történelemben soha nem volt rá példa. Eddig is azért kísértem el, mert állítólag nélkülem csak még rosszabb lett volna. Ezentúl nem fogom, és mindenki csinál, amit akar.