Most én vagyok a "rossz" gyerek?
Van egy bátyám, aki... hát, jobb ember, mint én: pénzeli anyámékat, fizeti öcsém tanulmányait/programjait, szellemi fogyatékos unokatesónk "felvigyázását" tervezi majd, hogy hogyan segítsünk majd neki a későbbiekben, hogy ne használhassák ki (több házat fog örökölni stb).
Én? Hányingerem van már attól, hogy a szüleimre gondolok, egyszerűen fel nem fogom, hogy hogyan van ennyire jóban velük. Kicsi korunk óta versenyeztetve vagyunk: aki gyorsabb/jobb/erősebb/okosabb, az kap meg mindent (tábor, nyelviskola, szabadidő), a másik meg pofont, hogy jobban igyekezzen. Állandóan átkutatták a szobánkat, elvették az elrejtett pénzt, majd ráfogták, hogy trehány vagyok. Gyerekkoromból csak a verés, a megalázás és az ordibálás jut az eszembe. Szóval szívem szerint megszakítanék minden kapcsolatot és eltűnnék. Szóval teljesen másmilyen vagyok mint a bátyám és valahol bűntudatom van, hogy én nem vagyok képes szeretni a rokonaimat, szüleimet. Amikor anyám havonta felhív, hogy pénz kéne, akkor nem adok, mikor a bátyám örömmel teszi és nem értem: a bátyám az őrült vagy én? Mert úgy néz ki, hogy ő lett a tökéletes gyerek, én meg a szipirtyó.
"a bátyám az őrült vagy én?"
Szerintem te. (A szipirtyó meg nagyon öreg nöt jelent - csak olyan szavakat használj, aminek ismered a jelentését.)
A bátyád egy normális értékrenddel rendelkezö ember, te meg egy igen szemét alak vagy.
Aki csak havonta keres, akkor is csak a pénz miatt, az nem kell az életedbe. Ha nem tudod elengedni a múltat, akkor sohasem fog változni a kapcsolatotok, mert sohasem fognak bocsánatot kérni azért ahogyan neveltek. Felhasználtak a másik gyerekük ösztönzésére. Tényleg látod értelmét annak, hogy tartsd velük a kapcsolatot? Nem bántottak még eleget? Gondolod ha elviseled őket történik majd valami csoda és rád is hagynak majd valamit?
Eszköz voltál és továbbra is csak annak kellenél. Túlélted, de most már ideje lenne továbblépned és lezárnod ezt az életedben, harag nélkül, elfogadva, hogy ez volt a múltad amin nem lehet változtatni.
Aki nem élt át ilyet, mint te (l. 1. válaszoló), az úgyis azt fogja mondani, hogy te egy gonosz szemét vagy, bátyád meg az Isten. De basszus, ha vkit nem szeretve, normálisan nevelnek, annak megvan az esélye, hogy ilyen lesz. Teljesen jogos, hogy nem nyalod a szüleid talpát, amikor azok csak üvöltöttek veled, vertek, megaláztak. És amint látom, még most is csak pénzért hívnak, de semmi olyan, hogy hogy vagy, gyere át, hiányzol, bármi.
Én szüleim is ilyesmik voltak. Mi kb. még társadalmi elvárások miatt meg én, hogy ne legyen nagy balhé és dráma a nagy családban, jópofizunk, de már hányingerem van tőle. Jó szót csak akkor kaptam tőlük, amikor a tanulmányi versenyeim miatt tudták a mellük verni, amúgy meg minden voltam a hájas disznótól a tiszteletlen antiszociális cédáig (igen, apám 3x is lecédázott, bár ezt ő azóta tagadja, hogy ő? ilyet? ugyan...). Tiszteletlenség meg... a végén már tényleg az voltam néha, mert ezek tiszteletet nem érdemelnek... de kb. 15 éves koromig is ezt hangoztatták, pedig annyi volt a bűnöm, hogy néha nem értettem egyet velük meg kulturáltan megkértem őket, hogy hadd fejezzem be a napi sorozat megnézését, mielőtt nekiállok a leckének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!