Rosszindulatú rokonok?

Szüleim dédszülőktől örökölt, jó állapotú saját kertes házban élnek, van autójuk, és drága hobbijaik. A szüleik még támogatják őket.

Folyamatosan panaszkodnak, hogy nincs pénzük.

Én albérletben lakom többedmagammal, jövedelmem nem kiemelkedő, a korábbi generációk nem támogatnak, mert nem fogadom el (egyébként itt nem házról van szó, mint a szüleim esetében, hanem alkalmankénti párezer forintról) de mivel nem túl magas a nyugdíjuk, lemondtam róla.

Úgy örülök, mint majom a farkának, hogy van állásom, és eljöhettem otthonról.

Mindezeket azért írtam le, hogy képben legyetek a helyzetet illetően, mert úgyis rákérdeznétek.

Következők a kérdéseim:

Amennyiben meglátogatnak engem, és látnak nálam egy új tárgyat, ami egyébként háztartási eszköz, és használom (pl. egy üveg amiben a cukrot tartom), miért kell rögtön faggatózni, hol vettem, mennyiért vettem? És ezt így sorra mindennel (fazekak, ágynemű, ha kinyitom a hűtőt, hogy megkínáljam őket, akkor jön a kérdés, hogy az ott milyen csoki, milyen hús, stb.) ami azért ciki, mert nyilván a lakótársaim is vesznek maguknak dolgokat, de arra is azt hiszik, hogy az enyém, mikor hozzá se nyúlok, és persze a lakótársaim is hallják ezeket.

Előfordult, hogy megjegyezték nekem, hogy nem vittem semmire, vagy utalnak rá, hogy nem jutottam túl messzire. Ugyanakkor rendszeresen közlik, hogy "bezzeg nekem mindenem megvan". (Nem, ezt én se értem, hogy gondolják, de simán váltogatják a kettőt.)

Fontosabb dolgokat nem tudok velük megbeszélni, mert ha azt mondom, hogy elmentem pl. fogorvoshoz, akkor nem a bajomról van szó, hanem azt közlik, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen drága fogorvoshoz járok(????? minden fogorvos drága ami nem sztk ?????), mindezt úgy, hogy ők is járnak, és sokkal több pénzt hagynak ott, ezt ugye onnan tudom, hogy tételesen felsorolják, mintha egy számlát mutatnának be, aztán megy a jajongás, hogy nekik nincs pénzük, mert kiköltekeztek.

Most ezzel mit lehet kezdeni? Nekik mondtam már ezeket, de azt állítják, hogy nem emlékeznek rá/nem úgy gondolták/felnagyítom én vagyok a kifordult gondolkodású, stb.

Ha rosszindulatú, mások dolgait folyamatosan leszóló emberekkel akarok találkozni az otthonomban, szerintem több közeli/távoli ismerőst is behívhatnék csak úgy az utcáról, ezt tőlük is garantáltan megkapnám, ehhez nincs rájuk szükség. A folyamatos beszólogatásból meg elegem van már.

Pedig sajnos ezekre mindre emlékszem, mert így történtek. Bár elfelejthetném a beszólogatásokat, én örülnék neki a legjobban... Egyébként a munkahelyi beszólások, ha vannak (nagyon ritka a szüleimhez képest), azok nyilván sokkal kevésbé érintenek.

Örülnék, hogyha aki volt ilyen helyzetben, az meg tudná írni, hogy oldotta meg...