Miért ilyen nehéz elfogadni, hogy a saját életemet szeretném élni?

Sajnos tudom, hogy nem én vagyok egyedül ilyen helyzetben, de most már szeretnék ebből vslahogy kitörni anélkül, hogy veszekedjünk vagy megromoljon a kapcsolatunk.

Tehát jelentkeztem az NKE-re bűnügyi nyomozószakra, valamint ha esetleg nem jött volna össze, mert elég reménytelennek láttam, jelentkeztem BME-re építészmérnöki karra. Számomra mindig is fontos volt, hogy jó jegyeket szerezzek. Nyelveket is szerettem tanulni és egy kéttannyelvű gimibe jártam valamint van angolból és németből is nyelvvizsgát. Angolból 2 éve tettem le, németből pedig tavaly nyáron. Most oroszul tanulok, mert végülis ez is egyfajta hobbi, másrésztől a hasznomra is válhat.

Felvettek a NKE-re, mire szüleim a nemtetszésüket fejezték ki. Bár most már kollégiumba mentem és nem kell azt hallgatnom, hogy "semmi értelme, választhattam volna valami mást" de ettől még szeretném ha megbékélnének ezzel. Már akkor is ez volt, amikor szembesítettem őket, hogy hova jelentkezem, de hogy őszinte legyek, azt hittem, hogy idővel abbahagyják vagy megunják. Kiskorom óta hangoztatom, hogy ez az, amit csinálni szeretnék és amúgy ezért nagyon sokat is tettem (amit ők is láthattak) és rossz, hogy nem akarják elfogadni a fent említett ok miatt.

Barátnőm viszont támogat, szóval ez számít nekem, de nem szeretném megrontani a régebbi jó kapcsolatunkat emiatt.

19/F