Hogyan veszeljem at az eletet a szuleimmel?

Meg egyetemista vagyok, tehat nincs annyi keresetem, hogy elkoltozzek otthonrol, de nem birom veluk. Amig dolgozni vannak, addig nincs semmi baj, nem latjuk egymast, nyugalom van. Ahogy hazaernek a feje tetejere fordul minden, nem lehet leulni veluk beszelgetni, mindig azzal jonnek, hogy jaj, nincs penz. Megkapjak mindketten a fizetest, es eleg jol keresnek, mar akkor mondjak, hogy nah megint nincs semmi penzunk...

Nem tudom, de engem kikeszit, ha az emberek lenyegtelen, hulyesegekrol beszelnek. Ha meghivok valakit magamhoz, akkor azzal jonnek utana, hogy kitol kertem engedelyt ra, hogy meghivjak par napra hozzam vendeget. Mi ez, de komolyan? Mar olyan regota csinaljak ezt, hogy egyszeruen kikeszitenek vele. Ha sinen van az eletem, esetleg kenyeztetem magam azaltal, hogy megveszek valamit magamat abbol a penzbol, amit mas cigire koltene, akkor rogton felkeltik az emberben buntudatot. Ha veszek valami sminkcuccot, barmit, ami altal szebbnek erzem magam, megint kapok a megjegyzeseket...