Szülők! A 13 éves lányom cigizik, kb. egy hete tudtam meg. Már beszéltem vele erről, de csakfolytatja. Mit tehetnék ez ellen?

Szülőként úgy gondolom hiába kamasz valaki és hiába vannak neki állítólagos határai amit próbálgatnia kéne, de álljon már meg a menet! A szülő arra van, hogy kellő határozottsággal és szerető gondoskodásával határt tudjon szabni gyermeke vad tivornyáira! Azért mert valaki kamasz nem kéne a kezébe cigit adni vagy piálásra, füvezésre ösztökélni mert ezen úgy is át kell esnie és ettől lesz hú de frankó baráti kapcsolat szülő-gyermeke között.

Azért bátorkodtam megkérdezni, hogy miből telik neki rá és a szülők maguk is dohányoznak-e mert ha a szülők is ezt teszik akkor sajnos nehéz lesz bármit is követelni csemetéjükön. Nekem 20 éves fiú gyermekem van. Volt kamaszkora, szerintem még a mai napig is az agyilag. Nem dohányzó lévén én azonnal észre vettem volna ha elkezd dohányozni és rögtön szóvá tettem volna neki. Képzeljétek! Kipróbálta! Igaz utólag, de elmesélte és természetesen nem otthon tette! Egyszer a vízipipát is. Utólag mit tehettem volna? Elbeszélgettünk róla: miért tette, mi értelmét látta benne? Ezek után sem ösztönöztem arra, hogy ne tegyen ezt meg azt meg: Csak arra kértem, hogy gondolkodjon el azon hogy amit tesz annak mi értelme van és milyen következményekkel fog járni és hogy én mindig kőkeményen kifogom nyilvánítani a nem tetszésemet és kritikát fogok mondani. Ha annyira nagy legény akkor bírja elviselni azt kritikát is mert akármennyire is hülyeséget csinál akkor is szeretni fogom és mellette fogok állni, bár a szívem biztos hogy elvérzik. Nem tudom megértette-e, felfogta-e amit mondtam neki, de soha nem kaptam azon hogy hazudott vagy becsapott volna. A Konzervatív nevelésem ellenére bátran elmondhatom kapcsolatunk a kölcsönös bizalmon alapszik. Nekem sikerült úgy felnevelnem gyermekemet hogy volt a nevelésében tiltás, Sőt! Abban is manipuláltam, hogy kikkel barátkozzon, melyik iskolába menjen.De arról se feledkezzünk meg a nevelés egyik alappillére a feltétel nélküli szeretet, a bizalom és az, hogy előtérbe helyezzem és érdekeljen gyermekem sorsa nem utolsó sorban egészsége! Éppen ezért összeegyezhetetlen számomra hogy nem emelek szót ellene és meg arra fogom ösztökélni, hogy nyugodtan dohányozzon, fogyasszon alkoholt és szívjon füvet mert azok is a kamaszkor felfedezésével járnak, és mindenen át kell esni.

Tiltásaimmal egyetemben elmondhatom normális felnőtt lett fiamból aki mára egy fantasztikus baráti társaság tagja akinek úgyszintén fontos a normák helyes betartása. Ugyanez mondható el iskolai és munkahelyi szinten is.

A kérdezőnek pedig csak azt tudom üzenni, hogy GYERMEKE NEVELÉSÉT NEM MOST KELLENE ELKEZDENI, HANEM MÁR SZÜLETÉSE PILLANATÁBAN EL KELLETT VOLNA KEZDENI. A kellő következetesség pedig egyáltalán nem hátráltató tényező.

Mindenki jól vésse az eszébe: Igen is nem mindegy hová születünk, kik a barátaink,kik vesznek körül bennünket hogy milyen iskolába járunk és milyen a munkahelyük. Sorsunk alakulására mindez kihatással lesznek.

16-os, csak egyetlen aprócska off megjegyzés:

Azt mondod a fiadból normális felnőtt lett, az elején viszont még úgy hivatkozol rá, mint aki agyilag még most is kamasz. Ez egy elég erős ellentmondás:) A nevelés nem abból áll, hogy te tiltasz és te döntesz (akár manipulatív) módon a gyereked életéről. Akivel így történik, abból csak nagyon nehezen válik valódi felnőtt, mert nem kapott nevelést. A nevelés ugyanis abból áll, hogy képviselünk egy adott értékrendet, amit a gyerek megismer általunk s ezzel párhuzamosan megtanítjuk (és engedjük) a gyermeket dönteni.

Bár tisztában vagyok vele, hogy utólagosan számodra már nem lehet pozitív hozadéka egy a tiéddel szemben álló véleménynek s rosszabb esetben talán még úgy is érzed a szülői minőségedet alacsonyítja le egy a tiédtől eltérő nézet hangoztatása, mindazonáltal nem árt, ha más szemszög is helyet kap errefelé:)

Ön azt írja, beszélt vele. De nem mindegy, hogy mit mondott. Nézze, egy hasznos tanács:

ne azt mondja el neki, hogy a dohányzás káros, a cigizés nem jó, blablabla. Mert valószínű, ezt ő is tudja.

Azt mondja el neki, hogy MIÉRT nem jó. Ne száraz tényeket, hanem olyat, ami elrettenti. Az Ön gyereke, kell, hogy hasson rá.

És ne csak a dohányzásról beszéljen.

Feltételezem, de csak feltételezés, hogy olyan társaságban van, baráti kör, "legjobb barátnője", aki ezt csinálja, és mivel soha senki nem magyarázta el neki, hogy MIÉRT NEM JÓ, csak maximum azt hallotta, hogy "nem jó, gyermekem, ne csináld", ezért kipróbálja.

Persze, hogy tudja, hogy káros. De ezért hozzon fel az életből, akár a saját életből tapasztalatokat, nyissa fel a szemét. A lelkére hasson, a tudatára.

Se kiabálással, se azzal, hogy nem ad neki pénzt, sem tiltással, hiába írják vagy mondják: nem fog elérni semmit.

Kérdezze meg tőle, hogy miért dohányzik? Ha azt mondja, amit írt, hogy menőségtől, akkor kérdezzen rá, hogy többnek érzi -e most magát? Előrébb jutott az életében azzal, hogy dohányzik? Mint mondtam: hasson a lelkére.

Ne tiltsa. Beszélje meg vele. Üljön le és higgadtan magyarázza meg neki, hogy:

- miért undorító

- egy olyan kép alakul ki róla, amely nagyon fogja zavarni a jövőjében

- mennyi taszító

- ha pedig a lánya mindenáron "menő" akar lenni, és felhívni magára a figyelmet, akkor üljön ki a parkba könyvet olvasni, egész biztos, hogy odavonzza a tekinteteket ez a nem mindennapi cselekedet.

Sok sikert.

16 / Lány