Mit tehetek ez ellen?

Szülőként tudok erre neked csak választ írni: soha nem gondolja azt az ember, amíg a gyerekét támogatja a tanulásban, vagy bármi másban, hogy kiszipolyozza.

A többség örül neki, ha szükség van rá, és tudja, hogy számít rá a gyermeke. És mindegy, hogy továbbtanulásról van szó, vagy az unokákra kell vigyázni, vagy amíg nyaralnak, etetni kell a halakat. :)

Az anyja vagyok, amíg lélegzek, számíthat rám.

Akkor más lenne a helyzet, ha büdös kölök melegedni jár be, 9 év alatt fejezi be éppen hogy átcsúszva, az életben nem akarna dolgozni, és arra alapozna, hogy ha eddig eltartottam, úgy is eltartom még pár évig (évtizedig). Akkor kiszipolyozva érezném magam, és kétségbeesnék, hogy hol rontottam el ennyire?!

Szülőként az a dolgom, hogy a gyerekem eredményes, sikeres, egészséges, önálló felnőtt legyen. A te szüleid jó munkát végeztek (szerintem), és biztosan elégedettek.

Szeresd őket, ne felejtsd el a szülinapokat ;) és néha kérdezd meg, miben kell segíteni.