Szeretem, tisztelem, de már az agyamra megy. Mit tehetnék?

Az a helyzet, hogy édesanyám épp változókorban van és ez kicsit megnehezíti a mindennapjait. Sajnos emellett azzal is szembe kell néznie, hogy a testvéreimmel együtt már mind felnőttük és kirepülünk a fészekből és úgy tűnik ezt nagyon nehezen dolgozza föl. Kisgyerek korunk óta neki az tette ki a napjait, hogy törődött velünk, nevelt minket amiért nagyon hálás vagyok neki, viszont így, hogy felnőttünk már nem tud mit kezdeni magával és folyton azzal piszkál minket, hogy foglalkozzunk vele. Ezt el is fogadnám és próbálok ennek eleget tenni, mert mégiscsak az édesanyám, viszont ez nála annyiból áll, hogy lecsesz, hogy ne a laptopomat pötyögjem, hanem legyek vele, majd ül a tv előtt és pötyögi a saját laptopját én meg mellé ülhetek bámulni a tv-t. Ráadásul amikor valami programom van ami esetleg ütközik valami családi dologgal (nem születésnapozás, vagy ilyesmi hanem csak mondjuk ha szimplán kimennek telekre) akkor elvárná, hogy a családi programot válasszam és ha nem teszem akkor elkezd panaszkodni, és mármár érzelmi zsarolással próbál hatni rám. Ez engem már sajnos nagyon bosszant, viszont emiatt borzasztó nagy bűntudatom is van. Fogalmam sincs mit tehetnék. Valami ötlet?